A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

KÖZLEMÉNYEK A FÉMRESTAURÁLÁS KÖRÉBŐL - T. Bruder Katalin: Az ozorai lelet füles ezüstkancsójának újrarestaurálása

Ag Cu Pb Sn Zn Fe Au Bi Ni Mn 1 X • • ( + ) + ( + ) • + ( + ) 2 X • + (+) • + + + (+) 3 X • + • ( + ) + + ( + ) ( + ) (+) 4 X • + ( + ) ( + ) ( + ) + ( + ) (+) X főalkotó [~J % nagyságrendű + 10"

1 nagyságrendű (+) nyomok (<102

) nem mutatható ki talajból megjelent: Si, Ca, Mg, Al Természetesen teljesen egyértelmű eredményt nem várhattunk a vizsgálat elvégzésétől, már csak a korábbiakban leírt körülmények miatt sem. A 2. mintánál előforduló jelentős Zn az első restauráláskor alapként felhasznált horganylemezből származhat. A 3. mintát az edény fenekéből csak a majdnem teljesen ép lemez széléből lehetett venni, s így a nagy mennyiségű Sn a korsó eredeti fenékforrasztásából adódik. Nagyon jelentős az 1. mintánál - tehát az edény épebb oldalából származó töredéken - a külső oldalon talált nagyobb mennyiségű arany. Ez arra enged következtetni, hogy eredetileg - részben vagy teljes egészében - aranyozott volt a tárgy. Az arany hiánya, illetve nagyon csekély előfordulása a 2. mintánál, valószínűleg a horgany alapra való applikálás módjától, illetve az azt követő csiszolásból - melynek nyomai erősen látszanak - adódik. A fül - 4. minta - vizsgálatra adott töredéke a darab belsejéből származik, tehát itt nem is jelentkezhet egy felületi aranyozás maradványa. Az újrarestaurálást a töredékek összeválogatásával, illetve a régi ragasztók és a glettelés eltávolításával kellett elkezdeni. Sajnos az ezüstanyag rossz állapota, mállékonysága miatt tisztítást a töredékeken végezni nem lehetett. A töredékekből két nagyobb darabot lehetett összeállítani, amelyek alapján már az edény formája kiszerkeszthetővé vált (4. kép). Ennek a rajznak a felhasználásával készült egy belső gipszforma, amelyre egy vékony plasztilinrétegbe kerültek a korsó darabjai, a megfelelő helyre. A hiányzó részeket, valamint a száj körüli gyűrűt plasztilinből mintáztam meg (5. kép). Az eredetiek, illetve a plasztilin kiegészítések egy síkban helyezkedtek el. Erről készült egy két darabból álló, illesztőkkel ellátott forma. A vékony, kb. 2-3 mm vastag szilikonformára gipsz bölcsőforma került. Tekintettel az ezüst rossz megtartására, repedezett voltára, az eredeti töredékeket levédtem, a szilikon hézagokba való behatolása, a gyenge anyagra való túl erős feltapadása, s ezáltal az ezüst sérülésének elkerülése érdekében. A forma két felét olyan módon kellett kialakítani, hogy a vágás vonala ne haladjon át sehol eredeti darabon, mivel a két fél levétele a gipsz magformáról, az ezüsttel és a plasztilinnel együtt történt. Ezután az eredeti darabok elmozdítása nélkül távolítottam el a plasztilint a formából (6. kép). Ennek a helyére került a kiegészítőanyag vékony rétegben, hegyikrétával töltött Eporezit FM 20 műgyan-