A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)
KÖZLEMÉNYEK A FÉMRESTAURÁLÁS KÖRÉBŐL - B. Perjés Judit: Fémkonzerválási problémák a hétköznapok munkájában
hozzá egy-egy tárgy restaurálásához. Nyilvánvaló, hogy itt a legkirívóbb példákat említem! De mindenképpen kell, hogy figyelmeztessenek bennünket a mindennapjaink munkájában. A másik felvetett problémám elsősorban néprajzi, a szabad térben elhelyezett tárgyakra vonatkozik. Az elmúlt években több múzeumban tapasztaltam, hogy főleg a kombinált, fa-vassal összeépített tárgyak a konzerválás szempontjából és esztétikailag erősen kifogásolhatók. Mit értek ezalatt? Általában a kereskedelemben kapható valamilyen rozsdátlanító szerrel minden előkezelés nélkül, fehéres-szürkés színűre maratják a vasat. Ebből áll a konzerválás. Ha valamilyen védőréteggel végezetül nem fedjük be a tárgyat, tudjuk jól, a tiszta fémig maratott fémfelület sokkal hamarabb kezd újra rozsdásodni, mint a védőbevonattal kezeltek. Az állandó, újbóli rozsdátlanítás pedig a tárgy bizonyos mérvű állandó fogyásához vezet. Egy ilyen, rossz tapasztalatú múzeumi utam után próbákat végeztem a Sajókoránt nevű rozsdaeltávolító és rozsdastabilizáló készítmény nedvességállóságával kapcsolatban. Néhány évvel ezelőtt a Veszprémben rendezett „fémes" összejövetelünkön mutatták be és ismertették számunkra. De múzeumi alkalmazásáról átfogó ismereteim még nincsenek. Tömör, fekete színe miatt ugyanis korlátozott a felhasználási lehetősége, de könnyű kezelhetősége, olcsósága miatt bizonyosan alkalmazható egyes tárgyaknál, illetve tárgytípusoknál. Az előbb említett próbadarabokat kifüggesztettem az udvaron levő ablakunk rácsára, ahol 1986 februárjától 1987 márciusáig voltak kint. 1 próbadarab: egy vaskarika RO 55-tel rozsdátlanítva + 10%-os csersavval + fegyverzsírral bevonva. 2. próbadarab: egy vaskapocs; Sajókoránttal kezelve + fegyverzsírral bevonva. 3. próbadarab: kampós vas; Sajókoránttal kezelve + 5%-os paraloid oldatával bevonva. A három próbadarab szemmel láthatólag nem változott. Tudom a kísérletezésem nem volt teljes. De talán elegendő ahhoz, hogy kedvet adjak a kollégáknak: pontosan megtervezett kísérleteket is végezzünk új, még gyakorlatban nem ismert anyagokkal. Vagy felmérést készíthetnénk már 10-20 éve azonos módon kezelt vagy bevonatokkal ellátott tárgyakról, összevetve jelenlegi állapotukkal. Bizonyos vagyok abban, hogy hasznos következtetésekre jutnánk vizsgálatainkkal. De ebben az esetben is, nem győzöm kellően hangsúlyozni, olyan restaurálási dokumentációkkal kell hogy rendelkezzünk, hogy lehessen hol visszakeresnünk a kezelési adatokat. A kereskedelemben kapható vegyi anyagok egyre szélesebb skálája és egyben használata is felveti a vizsgálatok szükségességét. A jó dokumentáció pedig elengedhetetlenül szükséges az újrarestaurálás megkönnyítéséhez, és a korábban használt anyagok megfelelő kontrolljához. Ilyen, és ehhez hasonló problémák helyes megoldásához kérem a kollégák segítségét, tapasztalatait és a helyes tapasztalatokat gyümölcsöztető munkájukat. B. PERJÉS JUDIT