A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

SZÁZ ÉVE SZÜLETETT MARJALAKI KISS LAJOS - Dobrossy István: Marjalaki Kiss Lajos szellemi hagyatéka

Marjalaki Kiss Lajos szellemi hagyatéka A száz éve született, s körünkből tizenöt éve eltávozott tudós-várostörténészre emlékezve, a mai emlékülés megkísérelte számba venni Marjalaki Kiss Lajos szellemi örökségét. Életművét, munkásságát újraidézve ma felelevenítettük tudós és közéleti tevékenységének több területét. Életútját összegezve megkíséreljük megfogalmazni munkásságának jelentőségét, és szellemi hagyatékát elhelyezni az érintett tudományok és városunk történetében. Az életmű értékelését szabad legyen két szélső, de jellemző példával kezdenem. Az egyik, amit róla írtak, a másik pedig, amit saját magáról ő megfogalmazott. A Magyar Életrajzi Lexikon 1981-ben megjelent kötetét idézem: „Marjalaki Kiss Lajos (Kisújszállás 1887. dec. 18.-Miskolc 1972. május 1.) tanár, történész, geográfus. Debrecenben tanítói oklevelet (1906), majd Budapesten földrajz-történelem szakon polgári iskolai tanári képesítést szerzett (1913-ban). Előbb Erdélyben tanított, majd Miskolcon polgári iskolai tanár (1919-1950). Főleg helytörténeti és néprajzi kutatásokat folytatott. Alapító tagja volt a Magyar Földrajzi Társaság miskolci osztályának (1957). Bugát Pál és Herman Ottó emlékéremmel tűntették ki." A lexikon ezt követően megemlíti földrajzi tankönyveit, amelyek 3 kötetben 1927-ben jelentek meg. Munkásságából itt jegyzik az 1929-ben Miskolcon kiadott Anonymus és a magyarság eredete c. munkáját, majd az Avasról írt tanulmányát, amely 1938-ban jelent meg. A róla szóló irodalom mindössze Frisnyák Sándor két írására vonatkozik (1959-ben és 1972-ben). Marjalaki Kiss Lajosról tehát a nem miskolci, de a lexikonokat böngésző ember ennyit tudhat. És ő mit tartott magáról? Mit fogalmazott meg, mit tartott fontosnak elmondani önmagáról, nem gondolva arra, hogy tevékenységét, munkásságát, emberi egyéniségét egyszer így, és néhány sorban fogják méltatni. Kéziratban ránk maradt önéletrajza egy volt, amin soha nem változtatott, nem gondolta, hogy szükséges kiegészíteni. Hivatalos fórumokra is úgy küldte el ezt a vallomást, hogy ez életrajzi vázlat. S a vázlatban a következők szerepelnek: Születtem 1887. dec. 18-án Kisújszálláson (Jász-Nagykun-Szolnok megyében). Édesapám földműves volt, 9 gyermek közül csak én, az elsőszülött tanultam ki. Elemibe abba az épületbe jártam, amelyikben 1833/34-ben Arany János tanított. A helyi gimnáziumban Móricz Zsigmond tanulótársa voltam. Majd a debreceni öreg Kollégiumban tanultam 4 évig. 1906ban Aggtelek mellett, Színpetriben voltam tanító 1 évig, utána pedig Kisújszálláson. 1910-ben Budapestre főiskolára mentem. 1913-18 között Abrudbányán polgári iskolai tanárként működtem. Onnan 1919. január 30-án Miskolcra kerültem a II. számú polgári fiúiskolába. 1950. január 1-től nyugdíjban vagyok. Az önéletrajzi vázlat itt véget ér. Csak akik ismerték, lehetnek a megmondhatói annak, hogy ezt követően hogyan telt az a több mint két évtized, ami tudományos tevékenységét úgy tette egésszé, hogy példát mutathatott arra: egy vidéki városban élő és