A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

SZÁZ ÉVE SZÜLETETT MARJALAKI KISS LAJOS - Révész László: Marjalaki Kiss Lajos régészeti tevékenysége

SZÁZ ÉVE SZÜLETETT MARJALAKI KISS LAJOS Marjalaki Kiss Lajos régészeti tevékenysége Az 1919-ben Miskolcra került Marjalaki Kiss Lajos korának szintjén már jelentős régészeti képzettséggel rendelkezett. Korábbi erdélyi tartózkodása idején felfigyelt az ottani feliratos római kőemlékekre, s a letűnt korok emlékei iránti tisztelet, érdeklődés végigkísérte egész élete során. Bizonyára ezzel magyarázható, hogy fokozott figyelemmel kísérte a kolozsvári egyetem Régészeti Intézetének munkáját, a tekintélyes Roska Márton és munkatársai feltárásait, amelyek máig is Erdély kora középkori történetének legfontosabb forrásai közé tartoznak. Innen már egyenes út vezetett számára a Közgyűjteményi Országos Felügyelőség által szervezett régészeti tanfolyamra, az akkori régészképzés egyik legtekintélyesebb fórumára. Az 1908-as tanfolyamon olyan hallgatótársai voltak, mint a későbbi kiváló író, majd a szegedi múzeum tudós igazgatója, Móra Ferenc. Ismeretségük az idők során barátsággá mélyült, Móra gyakran megfordult a 20-as, 30-as években Miskolcon Marjalaki vendégeként. Kitűnő megfigyelőképessége, józan logikája bizonyára termékeny beszélgetéseket, vitákat eredményezett az akkor már miskolci tanárként működő Marjalakival. E tanfolyam hallgatója volt későbbi miskolci kollégája, Leszih Andor is, akinek megyénk sok fontos lelet megmentését köszönheti, valamint Kiss Lajos. A nyíregyházi, majd hódmezővásárhelyi múzeum igazgatója néprajzkutatóként és régészként egyaránt tekintélyes életművet mondhat magáénak, utóbbiként kiváltképp a rangos eperjeskei és geszterédi honfoglalás kori leletek feldolgozását. Hosszan sorolhatnánk még a tanfolyam hallgatóit, a fenti hármat mindössze azért emeltük ki, hogy érzékeltessük: Marjalaki Kiss Lajos józan gondolkodású, kiváló képességű emberek közt érett kutatóvá. Olyan, hozzá hasonló emberek közt, akik alacsony sorból küzdöttek fel magukat koruk tudóstársadalmának legjobbjai közé, s egész életüket a magyar nép, az egyszerű emberek emlékeinek, történelmének kutatására szentelték. Példájukat követve lett munkatársa Marjalaki 1927-től a Borsod-Miskolci Múzeumnak. Ezen intézmény munkatársaként legfontosabb régészeti tevékenysége a Nyékládháza (akkor Mezőnyék) - Vasútállomáson előkerült avar sírok megmentése volt. A feltárások során kristályosodtak ki benne azok a magyar nép múltjáról alkotott gondolatok, melyeket „Anonymus és a magyarság eredete" című kis füzetkéjében tárt a nyilvánosság elé. Mielőtt ezekről bővebben szót ejtenénk, röviden összefoglaljuk az ott felvázolt elképzeléseket. Eszmefuttatásának közreadására egy korabeli hírlapi szenzáció (mely utólag valótlanságnak bizonyult) késztette: eszerint egy Zajti Ferenc nevű kutató Indiában a magyarok rokonainak nyomára bukkant volna. Marjalaki ezzel szemben egyedül hiteles for*Az alábbi tanulmányok az 1987. október 19-i emlékülésen hangzottak el