A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

NEMES LAMPÉRTH JÓZSEF EMLÉKEZETE - Mezei Ottó: Őszintén Nemes Lampérthról és művészetéről

3. kép. N. L. J.: Szajna-part tragikus kifejlet időszakáé is. Művészetében együtt lélegzett e különleges évtized ritmusával, amit rendkívüli erővel és eredeti módon jelenített meg. Teória nélkül, ösztönösen ugyanazokra a formai problémákra keresett választ, amelyek Cézanne-t, Van Goghot, Matisse-t és a kubizmus mestereit foglalkoztatták, művészi erejét egyetemes kortárs problémák megoldására összpontosította, a sajátos, egyéni ízű megoldást lépésről lépésre küzdötte ki. E széles ívű, bár igen szűk tematikájú művészi fejlődést - egyetlen évtizedbe sűrítetten - következetes munkára alapozottan futotta be. Húszévesen kész művészként tűnik fel, a nagybányai első és második nemzedék egyes tagjaihoz (Ferenczy Károlyhoz, Ziffer és Galimberti Sándorhoz, távolabbról Zichy István grófhoz) kapcsolhatóan alakítja ki nagylélegzetű, szenvedélyes és a tiszta színekre alapozódó formanyelvét. Korán megjelenik grafikáin az áz „automatikus-motorikus" vonalasság, amit idehaza akkortájt a Nyolcak egyes tagjai és más fiatalok széltében alkalmaztak. Ez az eljárás, ami nála az indulati feszültség szeizmográfszerű közvetítésére szolgált, a szerkezetiség visszaadása mellett nagyban hozzájárult a tudattalan képi asszociációk felszabadításához. Konkrét természeti motívumból indul ki, ezt írja át a szerkezetiség hangsúlyozásával a színek vagy a feketék árnyalatokban gazdag skálájára, ezt a leegyszerűsített, szabályos idommá alakított vagy amorf megjelenésű motívumot nemegyszer továbbfejleszti és újjáteremti. A Városliget, a párizsi Szajna-part, Tabán, Kolozsvár kiragadott motívumait - fokról fokra - ritmikailag tagolt, nagyvonalúan artikulált egységbe szervezi. E táj- és városrészletek - folyamatukban tekintve - egy meg-megújuló, nagy indulati feszültséget árasztó formai küzdelem megnyilatkozásai, a küzdelem a konstruktív rend elsőbbségéért folyik. E formai dinamika kihat a térszerkezetre, amely szabatos tagoltsága ellenére a személyes és a társadalmi szférára vonatkoztatható jelzéseket is magába sűrít. 1916-17-ben a történelmi-társadalmi helyzet kiélezettsége s a személyes fenyegetettség egy-egy térréteg kiemelésében, kusza feldarabolásában, képi asszociációkban keresett levezetést.