A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

NEMES LAMPÉRTH JÓZSEF EMLÉKEZETE - Mezei Ottó: Őszintén Nemes Lampérthról és művészetéről

Őszintén Nemes Lampérthrói és művészetéről Az alábbiakban a Nemes Lampérth József festészetéről bennem kialakult képet kísérlem meg rögzíteni, azokat a kutatásokat, melyek a közelmúltban megjelent album szövegének alapjául szolgáltak. Támaszkodtam természetesen a szakirodalom korábbi eredményeire, elsősorban Molnár Zsuzsa, Németh Lajos és Szabó Júlia munkáira, azokat továbbfejlesztettem az 1974-ben Svédországban fellelt berlini tusképek művészi és Nemes Lampérth személyiségére vonatkoztatott tanulságaival. Ez utóbbi festményeket - megjegyzem - az egész pályakép értelmezéséhez alapvető fontosságúnak tartom, ismeretük - még ha az 1920-as berlini kiállítás anyagának egynegyedét alkotják is - elégséges alapot ad arra, hogy korábbi olaj- és tusképeit az eddiginél alaposabban szemügyre vegyük. Adok tehát Nemes Lampérth festészetéről egy rövid, átfogó értékelést, amely művészeti, társadalmi oldalról közelíti meg a kérdést elsődlegesen, ezt követően - tudván azt, hogy a művész szkizofréniában szenvedett - munkásságának belső, személyiségcentrikus alakulását kísérlem meg nyomon követni a motívumok és sajátos kezelésük alapján. Nem a betegsége tüneteivel foglalkozom elsősorban, ehelyett azt kívánom inkább megvizsgálni, hogy betegsége ellenére festészetének művészeti, társadalmi és személyes vetülete mennyire szorosan összefügg egymással. Az életmű formai, a szín és fény teljességére kiterjedő egysége pedig azzal sem szenved csorbát, ha úgy tűnik, hogy a személyes jelleg a tízes évek végén döntő szerephez jut. 1. 1910-1 l-ben, Nemes Lampérth fellépésekor a klasszikus nagybányai iskola stílusformáló ereje kimerülőfélben volt, a fiatal nemzedék élenjáró tagjai évek óta a francia posztimpresszionista mesterek, Cézanne, Van Gogh, Matisse nyomán indulva próbáltak új utat nyitni a nyugati hatásokra érzékeny hazai művészet fejlődésének. Szervezkedtek a nagybányai fiatalok, megalakult a Nyolcak, s ekkor nyitotta meg kapuit a Művészház, eredetileg fiatalok munkáinak bemutatására. Néhány évvel később, a világháború alatt Kassák Lajos gyűjti maga köré az oppozícióba szoruló forradalmi fiatalokat, s belőlük szervezi az aktivisták táborát. A polgári radikális értelmiség köréből ez idő tájt toborzott híveket magának a filozófia, szociológia és a pszichológia új áramlatait népszerűsítő Vasárnapi Kör. Nemes Lampérth művészete pontosan ezekbe a művészeti, ideológiai mozgalmakba ágyazódik, de motiválta művészetét páratlan érzékenysége, robbanékony alkata, az idegrendszerét megnyomorító frontszolgálat, s motiválta legfőképp az évtized művészeti-társadalmi életének hatalmas sodrása, amely tetőződött a forradalmakban, s záródott - tragikus fináléként - a Tanácsköztársaság leverésével és a történelmi Magyarország felosztásával. Festészete és grafikája e sodró lendületű művészeti-társadalmi mozgalmak - mondhatni - legszemléletesebb kifejezője. Nemcsak a forradalmi lendület és a művészeti kibontakozás ígéretes éveié, hanem - kortársai közt egyedülálló módon - a drámai,