A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Új Mindenes Gyűjtemény 6. (Zsúpos Zoltán)

A fehér hímzés azoknak a 19. század elején bekövetkező változásoknak az eredménye, melyek új szakaszt indítanak a hímzés fejlődésében. Változik az anyag (gyapjú), és már nem csupán a szobabelső, hanem a népviselet díszítése is fontos szerepet kap. A változások három szakaszban mentek végbe. A fehér hímzés először csak a gazdagabb vidéki lakosság körében terjedt el Morávia nyugati részén. Ez a szakasz 1830-ig tartott. A második hullámot biedermeier hatás jellemzi. Roznov környékéről indult ki és itt érte el tetőpontját. A 19. század második harmadában vált a köznép körében is általánossá Haná területén, Podluzi környékén önállóan fejlődött. Legkönnyebben Morávia nyugati részén terjedt el. E zavartalan fejlődés Tele környékén vált különösen fontossá. Brno környékén is dolgoztak művészi készségű alkotók, ugyanakkor Wallachia déli részén a fehér hímzés már kezdett hanyatlani, Stramberk környékét az emeli ki, hogy az itteni hímzések kiválóan alkalmazkodtak a helyi ízléshez. A harmadik hullám az 1860-as évektől tartott a század végéig. Más textilmunkákból is merített, könnyed hatás elérésére törekedett. Gyakran kirajzolt minta szerint készült. Ezeket a hímzéseket házalók árusították Wallachia északi és déli területén. Napjainkban a hímzés újra szorosabban kötődik a valósághoz, amint azt az alapvető motívum, a rózsa is jelzi. A hímzések gyakran a nagy tömegben gyártott textíliákat utánozzák. Az így kialakult stílust egy Jalubi nevű, Morávia keleti részén fekvő faluról nevezték el. A keresztöltéses hímzés újra gyorsan terjed. Ennek oka a régi minták újbóli kiadása. A keresztöltés még olyan területeken is megjelenik, ahol korábban kizárólag kiszámolásos hímzést készítettek. A hímző saját elképzelései alapján dolgozik, természetes hatásra törekszik, és a megvalósítás legkönnyebb módját keresi. A sablonok készítésének és elhagyásának, a szokatlan motívumpárosításoknak a gyakorlata a népi hímzést hanyatlásáig végigkíséri. Végül a szerző bemutatja, hogyan él tovább a népi hímzés eredeti alkotóközössége megszűnése után. Az 1895-ös Prágai Népművészeti Kiállításnak és az olomouci szakértők munkájának köszönhető, hogy a hímzés új területeken jelent meg: hanáki kötényeken, brnoi népviseleten és Wallachiaban az úgynevezett Ország viseleteken. Társadalmi és kultúrtörténeti fontosságú támogatás, melyet a Roznov környéki háziipar és a Honackoban működő Hímzőiskola kap. Ez tette lehetővé a mai Népművészeti Központ létrehozását. P. NAGY JUDIT Új Mindenes Gyűjtemény 6. (Szerkesztő: Ballá Kálmán) Madách Könyv- és Lapkiadó. Bratislava, 1987. 199 p. Hatodik kötetéhez érkezett a csehszlovákiai nemzetiség körében folyó tudományos munka eredményeit közreadó sorozat. Az eddigiekhez méltóan most is színvonalas tanulmánygyűjteményt vehetünk kezünkbe. Kardos István két település, Körtvélyes (Hnusov) és Hárskút (Lipovnik) műemlékeinek még lezáratlan kutatása alapján von párhuzamot műhelymunkájában. A régész munkájához segítségül hívja a szájhagyományban még élő történeteket, valamint a