A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Zbornik Baníckeho Múzea v Roznave - 1984. (Bodnár Mónika)

Czintelová, Angela a Rozsnyói Bányászmúzeum néprajzosa a murányi után ezúttal a rozsnyói kőedénykészítő manufaktúra tevékenységét dolgozza fel a múzeumi gyűjtemény alapján. A rozsnyói kőedénykészítő manufaktúra a XIX. század elején keletkezett. Abban az időben számos ilyen egységet hoztak létre, ám ezek többsége nem volt hosszú életű, ugyanis termékeik nem vették fel a versenyt a cseh és osztrák területekről érkező jó minőségű és olcsó készítményekkel. Csak elvétve akadt közöttük egy-egy üzem, amely hosszabb ideig működött. Ezek fennmaradásukat azáltal érték el, hogy termékeik gyártásakor a városiról áttértek a vidéki lakosság igényeinek kielégítésére. Ezek közé tartozott a rozsnyói kőedénykészítő manufaktúra is. Az 1850-es években pesti és debreceni raktárai és saját eladói voltak a jólmenő rozsnyói manufaktúrának. Viszonteladók is árusították termékeiket - pl. a putnoki Paulikin asszony. De ennél jóval messzebb, Szerbiába is eljutottak a rozsnyói termékek, ahol főleg a mohamedánok és a zsidók körében voltak kedveltek. A közel száz évig működő rozsnyói kőedénykészítő manufaktúrából viszonylag kevés, csak 32 termék került a Rozsnyói Bányászmúzeum gyűjteményébe. A termékeket nagyrészt a budapesti és debreceni piacokon értékesítette, a helyi igények kielégítését csak fennállásának utolsó egy-két évtizedében tartotta szem előtt az üzem. A múzeumi gyűjteménybe került termékek főleg e késői szakaszból származnak. A továbbiakban néhány történeti, bányászati jellegű tanulmány olvasható: Tományová, Eva a csizmadia céh statútumát ismerteti. Labancz István a bányászkiállításról szól röviden. Herényi Ladislav az antimonit kitermelésének és feldolgozásának kérdéseit taglalja. Több tanulmány foglalkozik az újkori történelem eseményeivel. Ret'kovsky, Miroslav a Csehszlovák Kommunista Párt szervezetének életét vizsgálja a rozsnyói járásban az 1921-1929-es időszakban. Két másik írás egy-egy üzem felszabadulás utáni történetét ismerteti. Hasonlóan az elsőhöz, ezt a kötetet is Urvichiarová, Edita tanulmánya zárja. A szerző a Pelsőci fennsík flóráját vizsgálva 70 gyógy- és védett növényre hívja fel a figyelmet. Végezetül elmondható, hogy a Rozsnyói Bányászmúzeum Évkönyvét haszonnal forgathatják a magyar kutatók is, hiszen a magyar nép történelmének, kultúrájának megismerése elképzelhetetlen a szomszéd népek ismerete nélkül. Másrészt azért is fontos számunkra ez a kiadvány, mert az államhatárok és etnikai határok - mint sok más esetben - itt sem esnek egybe. Ez is indokolja a magyar és a szlovák kutatók együttműködését, egymás tevékenységének jobb megismerését. Ezt a célt szolgálná, ha az Évkönyv további köteteiben idegen nyelvű (pl. német) összefoglalók zárnák az egyes tanulmányokat, de ezek esetleg magyarul is íródhatnának, mint már van rá példa a szlovákiai múzeumok évkönyveiben és más kiadványokban is. BODNÁR MÓNIKA