A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

MÚZEUMTÖRTÉNET-MUZEOLÓGIA - Ujváry Zoltán: Megnyitó Holló László balladaillusztrációinak kiállításán a Gömöri Múzeumban

kegyetlen valóságát, a sorssal szembeni lázadást, a végtelen puszták semmijében évszázadok múlását, önmaga arcán át: életének több száz versszakú balladáját. Amikor 1975-ben egy sikeres gyűjtőútról, az „odaáti" gömöri magyaroktól visszaérkeztem Debrecenbe, minden bizonnyal túlfűtött áradozással beszéltem a balladákról, és a korábbi évek terméséből is válogatva, magnetofonszalagról meghallgattuk azokat a balladákat, amelyekhez azután az itt látható rajzok készültek. Az én kérésem, hogy készítsen illusztrációkat: az ajánlásból így lett „vállalás". És ezt megint csak idézőjelben mondom, mert Holló László élete folyamán soha nem vállalt semmilyen megjelölt témát. Illusztrációkat ezeken kívül egyet sem készített. És ezek is aligha készültek volna el, ha a művésznek nincs affinitása azokkal a szereplőkkel, akiknek a tragikus sorsát a néphagyomány fájdalmasan szomorú dallamokban megőrizte. Egészen bizonyos, hogy Holló Lászlóra, akinek az életében a muzsika meghatározó szerepű volt, a balladai dallamok a népi énekesek előadásában nagy hatással voltak. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a hallott történés egy pillanat cselekvésében összpontosulva, képi ábrázolásként rögzüljön. Bármelyik rajzra tekintünk, nyomban látjuk a sűrítést, a tömörítést, az epikum lényegének néhány vonással való megjelenítését. Példaként bármelyiket említhetjük. A klasszikus balladák zordon világa jelenik meg A szégyenbe esett lány történetében, amelynek számos változata él Gömörben, s párhuzamait nemcsak más magyar nyelvterületen, hanem az európai balladaköltészetben is megtaláljuk. Az egykori paraszti közösségek szigorú erkölcsi normái ellen vétőket kegyetlen büntetéssel sújtó ítélet áldozata a lány s az utána haló kedvese is. A tragikus sorsú szerelmesek balladájához készült illusztráció a legdrámaibb pillanatot ragadja meg: a halott lánnyal való találkozást. A szerelmese után önként halálba menő legény úgy öleli fel halott kedvesét, mintha azt hinné, hogy csókjával életre keltheti. A parasztszoba a tökéletesen leegyszerűsített vonalvezetés révén olyannak tűnik, mint egy cinterem halotti ravatalja. De mennyivel masabb a tragikuma annak a lánynak, aki gőgösségének, büszkeségének az áldozata! A halálra táncoltatott lány rajzán Holló László hűen fejezi ki a ballada feszültségét a leány elernyedő testtartásában is büszkeségét, néhány vonással, balladai tömörítéssel azt a szituációt, amelyet a népballada szövegben és dallamban nyújt. És figyeljük meg még egy lánynak a tragédiáját. Holló László rajzai tökéletesen érzékeltetik a halál-okok mögötti konfliktusok különbségét! A csépiéigépbe esett lány balladájának a rajzán - függetlenül attól, hogy ismerjük-e a történetet - egy tragikus esemény tanúi vagyunk. A ballada szövegéhez való alkalmazkodás nyilatkozik meg az egy síkban, de két időben való megjelenítéssel. A kép felső szélében szinte miniatűr technikával megjelenítve látjuk a tragédiát okozó cséplőgépet. A művészi mondanivaló az alsó, egész mezőt kitöltő rajzon bontakozik ki. A halállal vívódó lány mellett a férfialakokon nemcsak a segítőkészség, de a reményvesztettség is látszik. A lovak feszülten állnak, hogy mielőbb indulhassanak, hátha van még segítség. De a néző már sejti, hogy nincs remény. Sorra elidőzhetnénk így minden rajznál. Mindegyiken nagyszerűen megfigyelhető a művész lényeget megragadó ábrázolása. Pompásan kifejezésre jut ez a vidám balladákhoz készült illusztrációkon is. Csak egy példát említek, a megcsalt férj esetét. Holló László rajza rátekintésre, első pillanatra már derűt kelt. És ezt hangsúlyoznunk kell! Egy nagy művész pontosan erre képes: a rajz önmagában is önálló alkotás. Nem kell ismerni a történetet ahhoz, hogy megértsük: az ágyban fekvő csákós huszár egy légyott karikírozott hőse.