A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

MÚZEUMTÖRTÉNET-MUZEOLÓGIA - Viga Gyula: Középiskolás néprajzi táborainkból

gyűjtéseket több, kisebb témában. A részt vevő 20 diák munkáját ekkor Tóth Judit, Cseri Miklós, Bánfalvy Ferenc és Viga Gyula, valamennyien a Herman Ottó Múzeum munkatársai, irányították. A gyűjtőmunka eredménye ekkor mintegy 150 db tárgy, s jelentős szöveges anyag volt. A harmadik tábornak Encs adott otthont, 1985. július 8.-augusztus 9. között. A résztvevők Gibárt, Fügöd, Forró, Abaújdevecser és Fancsal településein végeztek gyűjtőmunkát, amely akkor azonban - elsősorban a helyi gyűjtési lehetőségek miatt kevesebb tárgyi eredményt hozott: mintegy 60 darab tárgyat gyűjthettünk a készülő Abaúji Múzeum számára. A tábor munkáját az előző éviek szervezték. 1986. augusztus 3-15. között Pácinban került sor a negyedik táborra, melynek egyik fő célja a készülő Bodrogközi Múzeum számára történő tárgyi gyűjtés volt. Ez igen jelentős eredményt hozott, mert közel 400 tárgy került a készülő új gyűjteménybe. A Pácinban és a szomszédos Karcsán végzett szöveges gyűjtés is számottevő eredményt hozott, melyből több publikáció várható a múzeumi munkatársak tollából, s középiskolás pályamunkákat is remélünk. A munkát Tóth Judit, Cseri Miklós és Viga Gyula, valamint Szepesi Zsuzsanna egyetemi hallgató, régi táborozónk irányították. 1987 nyarán újra a Borogközbe tértünk vissza, ezúttal Cigánd volt a tábor helyszíne (1987. július 20-30). A fő cél ekkor is a Bodrogközi Múzeum számára végzendő tárgyi gyűjtés volt, s ez a munka ismét számottevő eredményt hozott. A tábor munkáját Vida Gabriella, Cseri Miklós és Viga Gyula irányította. Ha most, az elmúlt évek tapasztalatai alapján, összegezni próbáljuk az eddigi táborok eredményeit, tanulságait, akkor mindenképpen azzal kell kezdenünk, hogy a nyári tábor feltétlenül folytatásra érdemes, eredményes vállalkozása a múzeumnak. (Hasonló a tapasztalata a régésztáborokat irányító kollégáknak is.) Bár a kisszámú, többségében évről évre visszatérő táborozóval való foglalkozás sajátos „elitképzést" jelez, mi mégsem elsősorban múzeumi szakembereket kívánunk felnevelni magunk mellé. (Természetesen nem baj, ha ilyen is lesz!) Elsősorban olyan érdeklődőket, a honismeret különböző területei által „megérintett" fiatalokat készítünk fel, akik bárhová kerülnek is életük során, érzékenyek lesznek ezekre a témákra, fogékonyak, akik a honismereti munka bázisát, utánpótlását biztosítják. Többen már középiskolás korukban részt vettek az önkéntes néprajzi gyűjtők pályázatain; közülük kerülhet majd ki az eljövendő évtizedek amatőr kutatóinak, öntevékeny gyűjtőinek egy része is. A terepen végzett gyűjtőmunkának van még egy, nehezen túlbecsülhető vonatkozása is. Szinte meglepő az, hogy a jelentős részükben városi gyerekek hogyan alakulnak át a munka során, miként találják meg a közös hangot az idős falusi emberekkel, s hogyan érinti meg őket a falu - még ma is - más értékítélete, normatívája. A gyüjtőtáborokban igen jelentős lehetőségek nyílnak a sokirányú ismeretterjesztő munkára is. Különösen alkalmasak erre az esti, tábortűzi beszélgetések, ahol mindenki beszámolhat egy-egy napjáról, ahol értelmet és funkciót nyerhetnek az ismeretlen tárgyak, szokások, gesztusok. Sokáig gondunk volt, hogy év közben nem, vagy alig tudtunk kapcsolatot tartani táborozóinkkal, leszámítva azokat, akik rendszeresen meg-meglátogattak bennünket. Az 1986 januárja óta működő múzeumi honismereti szakkör megoldotta ezt a problémát, mert azóta havonta találkozhatunk fiatal munkatársainkkal. Számos lehetőség lenne persze a táborok jobb megszervezésére, a hatékonyabb munka és a hasznosabb szabadidő-eltöltés megteremtésére; ezek jobbára rajtunk, szervezőkön múlnak. Vannak azonban külső erőtartalékok is ebben a dologban. Nagyon fontos lenne például a helyi, megyei gyűjtőtáborok és az Országos Honismereti Diák Táborok tevékenységének összehangolása, hogy a KISZ által kétévente szervezett országos táborba valóban eljussanak a felkészült, helyi tapasztalatokkal, eredményekkel