A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

NEMES LAMPÉRTH JÓZSEF EMLÉKEZETE - Szabó Júlia: Tanulmány és kompozíció Nemes Lampérth József festészetében

célja a tárgyi megismerés és objektiváció, és a belső önmegvalósítás és önkiélés mindig lelkesen szándékolt, de sokszor csak emésztő belső harcok után létrejövő egyensúlyának megteremtése a rajzlapon vagy a festővászon síkján. Az 1910-es évek elején az arcképnek és csendéletnek egy különösen megrázó együttesét alkotja meg Nemes Lampérth József. Halott apja arcvonásait örökíti meg a ravatal lobogó gyertyái között.

20 Az európai festészetben a XIX-XX. század fordulóján és a XX. század elején születtek hasonló meditativ szándékú festmények. Koponyás, csontvázas csendéletet festett pl. James Ensor, rajzolt Paul Cézanne, Lampérth közvetlen kortársai közül pedig a hozzá szellemileg is közel álló Bohumil Kubista nevű cseh kubista festő, akinek különben hagyományos cseh neve furcsán-valóságosan összecsengett festői törekvéseivel.

21 Nemes Lampérth József ravatalon fekvő apját ábrázoló festményét nem jellemzi sem hűvös borzalom, sem expresszionista halálvízió. Cézanne-t követő objektivitással igyekszik megfesteni a ravatalt, mint maga elé tett gyümölcsöt, vagy vázát, s csak elfojtott, komor gyásszal szemléli apja sárgára-lilára vált arcát, mellette az elkerülhetetlen sors komorságával égő gyertyákat, s a takarón a gyertyák színreflexeit. Érezhető festményén a XVII-XVIII. századi európai vándorfestők ravatalképeinek

22 hangulatához hasonlító ünnepélyes megilletődöttség, s a halott apa iránt érzett tiszteletteljes félelemérzés. Ehhez a festményhez nem ismerünk előkészítő rajzot, lehet, hogy nem is volt soha, hanem azonnal nagy formátumban készült el, s a művész az élmény hatására emlékezetből festette meg. Nemes Lampérth József apjával nem volt közvetlen jó viszonyban, az erős természetű apa ellen ifjúkorában sokszor lázadt, apja ravatalképével - mint erre levélbeli utalások fellelhetők - még évekkel később, kitörő személyiségzavara idején is csatázott, sőt a képet egyszer talán kardjával is megsebesítette, egyik barátja emlékezete szerint ezzel az aktussal egyszerre az ellenséges világgal és a tökéletesnek soha nem tartott, önmagával soha meg nem békült alkotómódszerével egyaránt feloldhatatlan konfliktust jelezve.

23 A Ravatal mindennek ellenére egyik főműve. Feltett szándéka nélkül is a nemzedékek váltásával új korszak kezdetét hirdető, s a régivel ünnepélyesen leszámoló 1910-es évekbeli magyar művészifjúság egyik szellemi jelképe. Nemes Lampérth József ebben a művében valóban Dosztojevszkij apa és halál motívumaihoz mérhető művet alkotott, a Karamazovok rokonává vált, teljesen tiszta festői eszközökkel, nemes szűkszavúsággal megalkotott világot teremtett.

24 Az 1910-es évek folyamán az arckép és a csendélet mellett egyre fontosabb szerepet kap Nemes Lampérth József művészetében a táj- és aktábrázolás. Feltűnő, s a kor európai és magyar gyakorlatával egyaránt ellentétes, hogy a kettő soha nem jelentkezik együtt, nem válik egyetlen kompozícióvá. Nemes Lampérth vagy az előtte lévő utcarészletről, hídról, folyóról készít tanulmányokat, s ismétli meg egyre kiérleltebb „írásmóddal" ezek formáit és színeit nagy kompozíciókon, vagy maga elé állít egy ruhátlan modellt és azt rajzolja, festi meg különböző beállításokban. A kettőt nem komponálja eggyé, mint tette korábban Lovasok a vízparton című festményén Kernstok Károly,

25 más művein Márffy Ödön,

26 vagy Pór Bertalan, vagy tette Nemes Lampérthtal egy időben az absztrakt táj és meztelen alak kompozícióját csaknem homogén organikus látvánnyá absztraháló Máttis-Teutsch János,

27 Nemes Lampérth József szinte monomániásan, és önmagát kényszerítő koncentrációval festi újra meg újra az eredeti látványélmény után évekkel később is a trencsén-teplici házakat, a kolozsvári fákat és deszkakerítéseket, az 1913-as párizsi esztendő idején megismert Szajna-hidakat.

28 Másik szenvedélyének hódol, amikor az emberi testet ábrázolja a mozgás és nyugalom ellentmondásait sugárzó, monumentális formákban. Nemes Lampérth József aktrajzainak és aktfestészetének naturalizmusát és új és hagyományos vonásainak összességét Kassák Lajos