A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Takács Béla: Cserépedények az északmagyarországi református templomokban

EKLE." A nyakon domború, kunkorodó szárú csillagos ágak, apró gombocskák láthatók. Különösen szép a fül mintája: ez fonott, benyomkodott plasztikus díszből áll, a fonás a fül alsó részén összekunkorodik. Bár a felirat hiányos, ebből mégis megállapítható, hogy a korsó 1809-ben készült, és ismeretlen miskolci mester munkája

7 (2. kép.). A második parasznyai korsó eredete nem vitás, mert a mester neve, a készítés évszáma megtalálható az edényen, amelynek barnászöld színű testét elöl benyomkodott, plasztikus szív alakú keret, ezen belül egyszerű, színesen festett koszorú díszíti. Ebben a mezőben olvasható a rákarcolt felirat: „Vadászi István Élyen sokáig készült Miskolczon július 4 negydik 1849." Bal oldalt a színes koszorúban ez a szöveg áll: „Élyen sokáig A szent Eklésia". Jobb oldalon: „Készitete Transzky János Fazekas Mester Ember." A korsó nyaki részét hullámos, benyomkodott füzér, ezen felül színes, plasztikus pontsor keretezi, majd fehér színű felirat következik: „1849 K- rona", közben primitív korona színes rajza látszik, tetején kereszttel. A korsó fülét az előbbi edényhez hasonló, de fonat nélküli benyomkodott csík takarja. A fül alsó végének egyik oldalán egyszerű festett virág helyezkedik el, az „Urasz . . ." felirat mellett egy kecskelábú asztal, rajta kenyér és kehely rajza látszik fehérrel festve. Az edény szája letört, amit valamikor ónnal (!) pótoltak

8 (3. kép.). Dédestapolcsányról került a múzeumba a harmadik miskolci cserépkorsó. A világosbarna edény alsó részét függőlegesen bemélyített csíkok borítják. Elöl eléggé gyengén sikerült domború, pontosabban préselt minták sorakoznak: kosár figurája, amely oroszlánnal díszített, a nagy méretű kosárfülön belül leveles, tulipán- és rózsaszál hajladozik, rajta szív és madár figurájával. Két oldalt egy-egy négyzet alakú rátéten bőségszarut látunk virágokkal és levelekkel. A kosárdísz két oldalán olvasható a bekarcolt évszám: 1833. A korsó felső részét benyomkodott mintájú csíkok osztják két mezőre, amelyre domború virágdíszeket ragasztott a mester. Itt látható, szintén bekarcolva a mesterjegy: AK. A nyaki részen ismét megjelennek az oroszlánfigurák. A fül sima vonalú, az alsó részét tulipánmotívum zárja. Bodó Sándor azonosította a mesterjegyet, vagyis a dédestapolcsányi eklézsia korsóját Andrejkovics Kajtán miskolci fazekas készítette 1833-ban

9 (4. kép.). A tiszafüredi kerámiát egy Miska-kancsó, és egy orros képviseli a gyűjteményben. A Miska-kancsókról nem kívánunk részletesen írni, mindenesetre az Újlőrincfalváról behozott Miska páratlan a maga nemében, mert a kancsó az úrasztali edények között volt. Nincs ugyan dátum rajta, de a mester nevét megtudjuk a díszítményekből. A kancsó sárga színű alapfestéssel készült. Elöl a jellegzetes tekergőző kígyót látjuk barna színnel, plasztikus pikkelydísszel. Kétoldalt a pikkelyes, színes, zsinóros mente látszik. A fül két oldalán karcolt, szív alakú virágos, leveles ág pompázik. A bajusz, a szemöldök, a sapka sötétbarna színű, a szájperem zöld. Amint mondottuk, a kígyó figurája mellett rozmaringszálak vannak. Ez pedig azt jelenti, hogy a Miskát ifj. Nagy Mihály tiszafüredi fazekas készítette, ugyanis a miskolci fazekas céh jegyzőkönyvében ezt olvassuk: „Az 1831-dik Esztendőben Áprilisnek 4-dik napján Borsod vármegyében Tsáth városában Lakot Nagy Mihály Virágot választót magának Rozmaringot." Ez a „választott rozmaring", mint mesterjegy, Nagy Mihályra utal, aki Mezőcsáton kezdte a munkáját, majd 1845-ben Tiszafüreden folytatta

10 (5. kép). Ugyancsak Újlőrincfalváról hoztuk be a múzeumba azt az orrost, amely zöld színű alapfestéssel készült. A zömök testű edény két oldalán részarányos elrendezésben domború mintát látunk: középtengelyből kinövő, végén gömböcskékkel ellátott szárak helyezkednek el egymás fölött, a stilizált szőlőfürtöt utánzó minta tetején egy-egy levél, fölötte nagyobb kunkorodó szár van. Elöl barna színű festékkel készült, elmosódott felirat olvasható: „Tisza Halászi Eklézsija számára készítetet Tisza Füreden Kosnyuzó Gáspár 1856-dik évb." Újlőrincfalva neve 1856-ban még Tiszahalász volt" (6. kép.).