A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Zimonyi Zoltán: Diákéveknek fejfa

osztályvezetői döntések és adminisztrációs végeznivalók vitatásában, egyénieskedő véleményekben nyilatkozik meg, hanem korrekt munkakapcsolatban, ahol - hogy ezt a frázist használjam - az alulról jövő kezdeményezések is érvényesülhetnek. Az enyémek hol érvényesültek, hol nem, a dolgok természete szerint. Mindmáig eleven kapcsolatunkat alighanem az élteti, hogy diákjaként és beosztottjaként is, a helyzetnek és alkalomnak megfelelően mindig elmondhattam és elmondtam a véleményem. E kollegiális viszony arra kötelez, hogy köntörfalazás nélkül megmondjam: igazgatói munkáját értékelem a legtöbbre, s művét, a személyisége jegyeit magán viselő Földes Gimnáziumot. Ahogy emelkedett a ranglétrán, növekedtek a megbízásai, s nőtt a hatásköre, ezzel arányosan nem növekedett a hatékonyságaikkor már kevésbé sikerült az elképzeléseit kiverekedni, s talán a tervei is bizonytalanabbak lettek. Karizmatikus személyiség a Földes Ferenc Gimnáziumban volt. A Földes szellemét akarta nyilván az egész városban szétárasztani, s ez a szellem a minőség volt. A szép és a jó egy elesett, elhagyott, kulturális állapotában leromlott városban. Ám ekkor már nem ő parancsolt az elemeknek, hanem mind gyakrabban kényszerült rá, hogy hullámlovasként egyensúlyozzon a feltarajló, s felkorbácsolt, elnyeléssel fenyegető hullámokon. A fiam most választ iskolát, budapesti gimnáziumba készül. Hosszú és szép családi hagyomány törik meg ezzel. A slusszkulcsomon egy ezüstmedál fityeg, s felírása: A MISKOLCI EV. REF. FŐGIMNÁZIUM HÁZI VERSENYE - 1914. Nagyapám nyerte tornaversenyen. A Fráterben tanult apám és három nagybátyám, a Lévayban a negyedik. Valamennyi férfi felmenőm tehát, engem pedig összesen 11 év fűz a pirostéglás épülethez, négy diákkoromban, és hét tanárként. A negyedik generáció most következne. Ha el nem sodródunk szülővárosunkból, jó szívvel kísérném be én is öreg iskolámba a fiamat, s ha még az álom tanári kart is összeválogathatnám élők és túlvilágiak seregéből, akiket diákként és kollégaként becsültem, nyugodt, biztos jövőt látnék előtte. (1985) ZIMONYI ZOLTÁN