A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Veres László: Üvegmetszés és gravírozás Miskolcon a XIX. században

kedő-bankár família közötti megállapodás értelmében a termékek jelentős részét Koósék üzletében értékesítették, ahol kívánságra az üvegek metszéssel és gravírozással való díszítését is elvégezték, de ezen kívül nagyobb mennyiséget tartottak metszett és vésett díszű üvegekből.

19 Koósék 1845 előtt is üzemeltettek üveg- és porcelánkereskedést, s innen került ki az a rendkívül szépen díszített hengeres testű pohár, amely 1829ben Kari Kackel miskolci céhes pékmester számára készült (3. kép). Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy megmaradtak a Koós-féle üzemben készült metszett és gravírozott díszek, feliratok lenyomatai, amelyeket egy-egy sikeres darab után az üvegmetszők vettek le, hogy ezeket újabb megrendelőknek munkaként ajánlhassák.

20 A díszítmények láttán egyértelmű, hogy ezek a termékek elsősorban a polgári otthonok számára készültek, s tükrözik azt is, hogy az üvegtárgyak iránti kereslet a 19. században nagymértékben megnőtt. A század elején az üveg akár használati, akár pedig dísztárgynak készült, olcsó volt, tehát ennek a gazdasági természetű oknak köszönhető a közkedveltté válása. Az üvegtárgyakat a 19. században jobban meg tudták vásárolni a polgári, a nemesi háztartások számára, mint az ötvösmunkákat, a vitrinekben a drága ötvösművű ezüst, vagy aranyozott ezüst étkészletek és különféle ivóalkalmatosságok helyét fokozatosan elfoglalták az üvegek. Borsos Miklós - a témakör nagy tekintélyű kutatója - kifejező megállapítása szerint a 19. századi módos polgári és nemesi háztartásokban, „Minden otthonban ott ragyogott egy-egy üvegtárgy meleg színfoltja, mintha az erős színektől különben annyira idegenkedő klasszicizmus színesség iránti szeretetét ezen az egy területen élte volna ki."

21 A 19. században Miskolcon készült metszett és gravírozott díszű üvegek a drága, a divatos cseh, német, osztrák, esetleg francia biedermeier-poharakkal szemben színtelen, áttetsző üvegből készültek. Díszítményeik alapján három csoportjuk különíthető el: 1. Feliratos díszű üvegek; 2. Virágmotívumokkal ékesített termékek; 3. Alakos ábrázolással vagy állatábrázolással díszített üvegek (lásd: Tábla). A feliratokkal díszített üvegek divatos rigmusokat tartalmaztak elsősorban. A mellékelt képeken látható feliratokon túl olyanokat, mint pl.: „Valahányszor megmeríted 'E poharat, 's ki üríted Emlékez meg adójáról 'S állandó baráttságáról." A feliratok jelzik azt, hogy ezek a metszett, gravírozott díszű üvegedények, főként poharak, ajándéktárgyak voltak. A feliratok több esetben különféle motívumokkal (növényi, alakos ábrázolás) is kevertek voltak. A virágmotívumos és egyáltalán a növényvilágból vett ábrákkal díszített üvegek mintázata diszkréten, foltban jelentkezett az edénytesten, de maga a díszítmény mindig tömör volt. Talán ezeknél a díszítményeknél jelentkezett legélesebben a kristálystílus. Az alakos ábrázolás leggyakoribb megjelenésének a szarvasmotívum számít, vagy a vadász- és a szarvasmotívum együttes ábrázolása. Miskolcon sohasem metszettek az üvegekre épületeket. Az üvegmetszők, gravírozok személye ismeretlen számunkra. A források nem tesznek róluk említést, sokkal gyakrabban az üvegtermékek értékesítőinek neve bukkan fel a különböző feljegyzésekben. így Miskolcon a Koós-família számított a legjelentősebb metszett és gravírozott díszítésű üvegeket forgalmazó és készíttető kereskedőcsaládnak, boltjaikban a 19. század elejétől lehetett egészen a 20. század derekáig díszített üvegeket vásárolni. E rövid, vázlatos adatközlés lényegében kiegészítés a magyarországi üvegmetszés, -gravírozás történetéhez, melyben eddig ismeretlen volt a miskolci és az északmagyarországi terület. VERES LÁSZLÓ