A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Veres László: Üvegmetszés és gravírozás Miskolcon a XIX. században

1. kép. Talpas díszpohár gravírozott dísszel. 1840 körül 2. kép. Metszett és gravírozott díszű talpas pohár 1850 körül össze együttes munkára, vagy ami gyakoribb volt, mint független munkavállalók keresték kenyerüket. Legtöbbször az üveges céh tagjainak sorában találkozunk velük.

13 A miskolci üvegmetszők és -gravírozok az 1799-ben megalakult asztalos céh tagjai voltak. Először 1844. november 17-én lépett üveges mester a céh tagjai sorába. Czibula József üveges ekkor jelentette be „. . . miszerint a kis Céh egyennei közzé kívánna be állítani, mestersége művébül remekelni, azon készséget, hogy Ns. Céhnek minden terheiben részt venne, mint rendes módon be állott üveges mestert társunknak bekebeleznénk, szokott mód szerint a hitet fel vette, ez utal mester taksát fizetett." A mester remekét is ismerjük, amely egy 22 cm magas díszpohár volt. A pohár ívelt idomú hengeres testén Ámor, nyíllal kezében, egy galambokkal vontatott bőségszaru kocsin áll

14 (1. kép). Czibula felvétele után 1847-ben 2 üvegessel bővült a céh. Czibula Boldisár „vidéki üveges mester" és Schir Ferdinánd üveges mester lettek a céh tagjai, majd őket 1848-ban özv. Megelle Károlyné követte. Ez a négy mester a bükki hutatelepülésekről származott és ott sajátították el az üvegmetszés tudományát.

15 A miskolci asztalos céh első üveges mesterei mellett tanulták a szakmát a később felszabadult üvegesek. így Schir Ferdinándtól szabadult fel 1848-ban Cselkovics Ferenc, 1851-ben pedig Varga György és Szentléleki Máté. Czibula József tanítványa volt az 1848-ban felszabadult Czibula Imre, valamint az 1851-ben szabadult Kohulák Vilmos és Muha András. 18511853 között 8 új üveges mesterrel szaporodott a miskolci asztalos céh. Nemcsak Miskolc és közvetlen környékének üvegesei tanulták itt a mesterséget, hanem a távolabbi területek szülöttei is itt sajátították el a bükki üvegiparon kialakult céhes mesterség fortélyait, így rozsnyói, ibrányi, kövesdi, kerecsendi születésűek. Több idegen mester is költözött Miskolcra és kérte felvételét, mint üveges, az asztalos céhbe. így többek között 1853ban Popovits Péter becskereki üveges mester kérte a céhet, hogy mint „helybeli lakost fogadnánk társaságunkba."

16 A miskolci céhmesterek üveges munkái közül még csak egyet ismerünk, egy „Tábori Emlék 1849. júli 14" feliratú talpas, gravírozott díszű poharat, amelyen a felirattal szembeni oldalon, a pohár cuppájának középső részén fegyverekkel és zászlókkal ékesí-