A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Veres László: Üvegmetszés és gravírozás Miskolcon a XIX. században

Üvegmetszés és gravírozás Miskolcon a XIX. században Évezredünk üvegiparának történetét a velencei és a cseh üveg alakította. A velencei üveg készítésére a forma és a díszítmény tökéletes összhangja, egysége volt a jellemző; az üvegkészítő és a díszítő személye a termék-előállítás során nem vált el egymástól, vagy ez az elválás nem nevezhető lényegesnek a művészi megformálás szempontjából. Az üvegmetszésnek és -vésésnek, mint díszítő eljárásnak a cseh kristályüvegen való alkalmazása egy új korszak kezdetét, a cseh kristályüveg uralmát jelentette az üvegipar történetében. Meghonosítására, elterjesztésére a 17. században került sor. Az üvegmetszést, mint általában a 17. századig alkalmazott díszítő eljárásokat már a rómaiak is ismerték. Felelevenítésének, újbóli alkalmazásának gazdasági jellegű indítékai voltak. A 16—17. század fordulóján az Észak-Itáliából származó hegyikristály edények ára az előállítási nehézségek miatt nagyon megemelkedett. Ez arra ösztönözte az Európa egyik legjelentősebb drágakő- és hegyikristály-gyűjteményével rendelkező II. Rudolf császár prágai udvarában működő metszőket, hogy megkíséreljék a ritka ásványok üveggel való helyettesítését. Egy lüneburgi származású kristálymetszőnek, Caspar Lehmannak sikerült először metszett üvegtárgyakat készíteni. Miután 1609-ben privilégiumot kapott II. Rudolftól, ő vált az új díszítőtechnika eltérjesztőjévé. Tanítványai többnyire németek voltak, s mesterük halála után Németországban folytatták tevékenységüket. A 17. század legjelentősebb üvegmetsző központjai így Németországban alakultak ki. A 17. század első felében még csak két ilyen centrum működött. Nürnbergben 1622-ben Georg Schwandhart létesített üzemet, a majnai Frankfurtban pedig a 30 éves háború idején Morvaországból elmenekült Johannes Hess kezdte meg működését. Családtagjaik és tanítványaik mintegy évszázadon keresztül a leghíresebb üvegdíszítő mesterek voltak. A nürnbergi és a frankfurti üzemekben nemcsak kikísérletezték e díszítőtechnika összes fogásait, hanem el is terjesztették őket Németország nagyhírű üvegkészítő területein, Hessenben, Thüringiában, Szászországban, Brandenburgban, Braunschweigben, Cseh-Morvaországban és Ausztriában.

1 Az üvegmetszés és -vésés rendszeres alkalmazására 1670-1680 után nyílott lehetőség, miután Észak- és Dél-Morvaországban sikerült kikísérletezni egy olyan üvegfajtát, amely tökéletesen elviselte a díszítés szempontjából felesleges üvegrészek eltávolítását. Az új üvegfajta, a cseh kristályüveg káliüveg volt, de a korábban ismerttel szemben nagyobb arányban tartalmazott krétát, ami jelentősen fokozta szilárdságát. Az új díszítő eljárás meghonosodása és elterjedése új üvegművészeti stílus kialakulásához vezetett. Amíg a velencei üvegművészetre a fúvott stílus volt a jellemző, amely a forma által meghatározott díszítőmódban öltött testet, addig a cseh üvegművészetre - és a hatására kibontakozó különböző országbeli üvegművességre - a kristálystílus.

2 A kristálystílusban előállított termékek díszét nem a forma határozta meg, hanem az üveg felületére utólagosan metszett mintázatok. Ez egyben azt is jelentette, hogy az üvegkészítő és -díszítő személye különvált egymástól, a hutákban előállított üveg alapanyagul szolgált a művészi produktum előállításához.