A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)
TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Németh Gábor: Szikszót ábrázoló rézkarcok a XVII. századból
2. kép. Szikszót ábrázoló rézkarc Wilhelm Dilich: Vngarische Chronica... Cassel, 1606. című művéből idealizálva jelenített meg. Az utóbbit valószínűsíti a budai pasa említett levele. A mezővárosok általában rendelkeztek hasonló védőművekkel. Göncöt palánk övezte, Tarcal 1638-ban királyi kiváltságként kapta, hogy palánkkal keríthesse házait. 23 Dilich 1606-os kiadásában újra megjelent Szikszó képe. Az itt közölt rézkarc ugyan szemmel láthatóan az előző alapján készült, de kisebb méretű és sokkal elnagyoltabb, a kidolgozás pontatlan. A karcoló figyelmetlensége következtében a templom megfordítva került a képre. A sáncon belül itt több épületet találunk, az előtér házai részben romosak és a háttérben feltűnik egy, a valóságban nem létező mecset 24 (2. kép). A Dilich-féle ábrázolásokat szinte minden Magyarországgal foglalkozó munka átvette. Szintén a „tizenötéves háború" alatt látott napvilágot Samuel Dilbaum szövegével Wilhelm Peter Zimmermann rézkarcoló és kiadó „Eikonographia" című müve (1604, 1607). Ez tartalmazza mindazoknak a magyarországi városoknak, váraknak és végházaknak ábrázolását, amelyeknél harcok folytak. Az első rész Buda 1602-es ostromáig kíséri végig a háború eseményeit, de a háború előtti jelentős összecsapások közül közli az 1588-as szikszóit és a mezőváros Dilich 1600-as kiadása alapján készült képét. 25 Dilichtől merített az Eberhard Kiesser és Dániel Meissner közös vállalkozásaként 1623-1632. között füzetek formájában megjelent „Thesaurus philopoliticus". A kor kedvelt emlematikus gyűjteményeinek e jellegzetes példája jelenetekkel illusztrálva örökített meg bölcs közmondásokat. A hátteret a mondanivalóval semmiféle kapcsolatban nem álló előképek alapján készült veduták töltik ki. A Szikszót ábrázoló, S szignóval jelzett rézkarc stílusában némileg átformálta a korábbi képet. A karcot készítő mű-
