A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)
RÉGÉSZETI TANÁCSKOZÁS MISKOLCON - S. Koós Judit: Jelentés a Felsővadász-Várdombon folytatott ásatásokról (1982-1984)
Lelőhelyünkön mindössze egyetlen kis töredék került elő, amelyen festés figyelhető meg. Utalnunk kell arra, hogy S. Siska szerint ez a fajta fekete sávos festés egy korábbi periódusra lenne jellemző, 5 de egyetlen kis töredék alapján messzemenő következtetéseket levonni nem lehet. 1983- ban került elő az első sír, amely 1,20 m mélységben feküdt. Ugyanabban a sírgödörben két bolygatatlan csontváz volt, tájolásuk DK-i iránytól 8°-kal K-re tért el. Bal oldalukon feküdtek, erősen zsugorított helyzetben. Mellékletet nem találtunk, mindössze egy kis fehér, cilindrikus spondylus gyöngyöt az alsó váz térdénél. Mivel munkánk során több embercsontot is találtunk kevert rétegben, ezért feltételezzük, hogy a mélyszántás feldúlhatott sírokat. 1984- ben további hat sírt tártunk fel, melyekből a 2. és 3. sírok rézkoriak, a többiek pedig bronzkoriak lehetnek. Mivel mellékletet egyik mellett sem találtunk, ezért a sírok korát illetően csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk. A rézkorra jellemző leletanyag már korántsem olyan gazdag, mint az újkőkori. Néhány edénytöredéken fellelhető az ún. „pecsétlős fül", mely a bodrogkeresztúri kultúrából ismert. Patay Pál ismertet ilyen díszítési formát a Tiszavalk-Tetesen feltárt leletanyagából, amelyeket a kultúra késői, hunyadihalmi csoportjába sorol. 6 A kora bronzkori hatvani kultúra klasszikus időszakának néhány szép, textilmintás töredéke is fellelhető lelőhelyünkön. Hasonló darabokat ismerünk AlsóvadászVárdomb alsó rétegeiből 7 és Ároktő-Dongóhalom telepanyagából. Ezeken a töredékeken is megjelenik a plasztikus díszítés, a nagy, lapos bütyök. A feltárás során több, agyagból készült kis állatfigurát találtunk, amelyek viszonylag nagy számban fordulnak elő a hatvani, ill. a füzesabonyi kultúra telepein. Ugyanez vonatkozik a két kis agyag kanálra, a kocsikerekekre és orsógombokra is. (Érdemes megemlíteni két töredéket: az egyik egy törött edény oldala lehetett, melyet elkezdtek átfúrni, de végül nem fejezték be, a másikon pedig svasztika-díszítés látható.) Az agyagtárgyak egy csoportja, a nehezékek, szintén meglehetősen általános formák: nyomott gömbtestűek, négyszögletesek. Bronzkorinak tarthatjuk azt a két kis miniatűr edénykét, amelyek közül az egyik finom kidolgozású, amfora formájú, a másik durva, aszimmetrikus. Csonteszközök meglehetősen csekély számban fordultak elő telepünkön: néhány szépen megmunkált ár, egy miniatűr csontbalta, kisméretű, díszített nyél töredéke, csont csüngő, agancseszközök és olyan megmunkált csonteszközök emlííhetők, amelyek rendeltetése egyelőre ismeretlen. Mint már említettük, a feltárás során nem sikerült a különböző kultúrrécegeket a bolygatás miatt elkülöníteni, ezért nem próbálkozunk meg az eszközök korszakba sorolásával. A kőbalták, kővésők, silex- és obszidiáneszközök, pattintékok a neolitikumtól a bronzkorig egyaránt megtalálhatók és általánosak. Mindössze két bronztárgy került napvilágra munkánk során. Az egyik egy négyszögletes, mindkét végén hegyes, meghajlított és elrepedt ár. A másik egy véső, mely feltehetően az 5. sírhoz tartozhatott. A datálás szempontjából azonban egyik sem lehet meghatározó, mivel ezek a tárgyak a füzesabonyi kultúra mindhárom fázisában egyaránt előfordulnak. 8 A füzesabonyi kultúra gazdag emlékanyagából említést érdemelnek a finom kidolgozású, spirálybütykökkel, kannelurával, besimításokkal díszített töredékek, melyek a kultúra klasszikus időszakára jellemzőek. Egyik edényünk párhuzamát a geleji temetőfeltárásból ismerjük, 9 míg a másikhoz, egy söröskancsó formájú edényhez hasonlókat a geleji és a megyaszói temetőből egyaránt ismerünk. 1 " Az edények között előfordul egy kisméretű, kihajló peremű, nyomott gömbhasú, hasán sraffozással díszített edény, melynek letört a füle. Hasonló darabok fellelhetők a
