A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS - Goda Gertrúd: Beszélgetés Tenkács Tibor festőművésszel

borgatottan. Voltak időszakok, amikor egyik vagy másik témával foglalkozott inkább szívesen? Fel tud fedezni művészi munkásságára visszatekintve — korszakokat? A fő témaköröm mindig is a tájkép volt. Említettem már, hogy természetrajongó voltam már gyermekkoromtól kezdve. No de életemnek az is jellemvonása, hogy szere­tem az embereket, tehát azt az embert, aki ebben a tájban dolgozik, talán csak staffázs alakonként, de engem a munka ritmusa mindig vonzott, tehát kerestem azokat a témá­kat, amiken ez szerepeltethető. Műveim a szőlőműveléssel kapcsolatosak, kőműves­munkával, érdekel a pásztorok élete, a hajósok élete, a szőlőtelepítés. Ezek az egyszerű lefestésen túl, kompozíciós feladatokat jelentettek, amelyeknek megoldására nagyon jó a műterem, mert ez már műhelymunka. Tehát ez a fejlődés alapja. Végül is a szabad­ban festeni egyedül Nagy István tudott, - de hát én messze vagyok Nagy István nagysá­gától, úgyhogy csak példának említem őt, ellenpéldának. A dolgozó emberből önkénte­lenül is elsősorban az emberi arc, az arckép tűnik fel, magától adódik, hogy tanítványa­im, akiket szerettem, barátaim, családtagjaim, vagy új emberekkel megismerkedve, friss élmények alapján sok portrét festettem. Ezeken úgy érzem valami hangulati hordo­zókat is megfesteni a jellemvonásokon túl. Egy idősnél azt, hogy végigküzdötte az éle­tét, mint egy hős, s ez rám fölemelő hatással van - tehát mindig a külszín mögött igye­keztem tartalmat keresni. Pihenésképpen ott vannak a csendéletek és a virág. Ez is hoz­zátartozik az én művészeti oeuvre-höz. Munkáinak szellemi frissessége valami impresszionisztikus lendülettel bír, a kompo­nálást módjának képi rendjébe már a posztimpresszionizmus eredménye van benne. Vezeti valami tudatos törekvés erre? Valódi és választott mestereinek példája mennyire befolyásolja festői előadásmódját? Természetesen befolyásol, de tudat alatt, mint inspiráló szellemek ott vannak mö­göttem. Az inspiráció a szabadban rögtönzött akvarelljeimen jelentkezik, a posztimp­resszionizmus pedig óhatatlanul a műhelymunkákon. Végül is ez inkább a színekre vo­natkozik, mert hiszen életem utolsó idejében annyira eltolódtam a színvilág irányában. Bár minden képemen megvan a grafikai szerkezet, én mindent rajzzal indítok, s a színek élményével haladok a dekorativitás irányába, s ez már posztimpresszionista vonás. Nem másolom a természetet egy az egyben, mint a naturalisták, hanem átszűrve lelkemen - nagy szó talán -, de a tanulmányaimon elsajátított technikai készségekkel, valamint azzal, hogy optimista vagyok és igénylem a jót, s a szépet, hiszek annak a fejlődésében, ezt csakis úgy tudom kifejezni, hogy az utolsó éveimben egyre inkább a színek felé toló­dok el. Végvári professzor is megállapította egyik kiállítási megnyitásán: kolorista let­tem. Ha ezt átteszem emberi érzelmekre, akkor nyilván az érzelmesség jelzőnek megfe­lelője a festészetben a kolorizmus, vagyis a kolorizmus egy felfűtött érzelem, amit opti­mizmusom táplál. A festészet számomra elsősorban öröm volt magam kifejezésére. Mikor kifestet­tem magamat, hihetetlenül megkönnyebbültem és rendkívül jó közérzetem lett. Ez egyúttal mutatja azt is, hogy az önkritikái oldalam az kevéssé fejlődött, mert hiszen érzelmeimre hallgatva elsősorban nem voltam túl szigorú önmagamhoz. Művet nem nagyon semmisítettem meg - gondoltam, majd az idő megteszi. Mint nevelő, minden szégyenkezés nélkül bevittem az órára munkáimat, hiszen azokat én csináltam, azokról tudtam élményszerűen beszélni. Ez meglepően nagyon hatott a gyerekekre. Rájöttem, a személyes példa az mindennél jobb. A művész és a közönség kapcsolatában nem elég a kép, kell a személyes jelenlét is. Ezért tartom fontosnak, hogy a kiállítási megnyitókon legyen alkalom beszélnie az ér­deklődőkkel. Nekem ezek a találkozások óriási lendítőerőt adtak. Nagy Istvánt és Kosz ta Józsefet említi választott mesteréül. Festői felfogásában érezni lehet az alföldi mestereknek azt a legsajátosabb jellemzőjét, ami lényegkiemelést je­lent. Ez lenne az alapja választásának?

Next

/
Thumbnails
Contents