A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

RÉGÉSZETI TANÁCSKOZÁS MISKOLCON - Patay Pál: Beszámoló a tiszalúc-sarkadi rézkori telep ásatásáról

Az edények között gyakori egy profilált vállú, összeszűkült nyakú, rövid, egyenes peremű tál. Hasonló vállkiképzése van egy csészének is; ennek pereme viszont enyhén kihajló is lehet. Teljesen gömbölyű hasú, alacsony, egyenes peremű edények is gyakoriak. Kúpos alja és gömbölyded felső része van egy korsófélének, aminek közepes méretű nyaka kúpos. Ennek vállán gyakran 4 kis fülecs látható. Gömbölyű hasa és hosszú, kúpos nyaka van egy, a bodrogkeresztúri kultúra „tejesköcsögeire" emlékeztető korsónak, aminek azonban a két füle a vállán van. Megemlíthetünk még megnyúlt, kúpos testű, összeszűkült nyakú fazekakat, tojásdad bögréket, kúpos poharakat, kúpos, gyakran nagyméretű tálakat (néhánynak belseje ujjbenyomásos lécekkel, dudorokkal díszített). Különböző edényfedők is előfordulnak; a kúposaknak hosszú, hasábszerú fogantyúja van. Egy, az 1984. évi ásatás során napfényre került fedő fogantyúját emberalak (feltehetőleg női) képezte, amelynek lábai a fedő kúpos testén domborműszerűen vannak kidolgozva - mégpedig külön elölről és külön hátulról is. Az alak felső része sajnos letörött és hiányzik.

9 Egy különleges edényalak vonja még magára a figyelmet. Ennek töredékei nem is kis számban fordulnak elő. Több példányt sikerült is restaurálni. Egy fordított csonka gúla alakú pohár ez, amelynek pereme karéjos (az éleknél felcsúcsosodik, az oldalak közepén bevölgyül). Az élek vagy ujjbenyomásokkal, vagy kettős bütykökkel díszítettek, két-két szembenálló oldalon egy-egy fül, ill. bütyök foglal helyet. Van egy variánsa, amelynek alapja téglalap, belsejét pedig egy válaszfal két részre osztja (szinte úgy néz ki, mintha két poharat ragasztottak volna össze). Egy egészen egyedülálló edényleletünk is van: alakja 4, sarkuknál összeépített, hegyes orrú saru alakját utánozza. Még a varrások is jelezve vannak ujjbenyomásos léc, ill. pontsor által. Végül kerámiából készült orsógombot, madár alakú csörgőt is találtunk, úgyszintén kerekded háló-, vagy szövőszéknehezékeket. A fent leírt leletanyag teljes mértékben megfelel annak, amit B. Kutzián Ida az általa körvonalazott Hunyadi-halmi csoport sajátjaként ismert fel.

10 ő azonban a csoport formakörébe tartozó leleteket szolgáltató lelőhelyeket két csoportba sorolta: olyanokra, amelyeken egyes, a csoportra jellemző tárgyak, vagy csak elemek más kultúrák (pl. bodrogkeresztúri, balatoni stb.) hagyatékát szolgáltató lelőhelyeken fordulnak elő, valamint olyanokra, amelyek - az akkori ismeretek alapján még csak feltételezetten - a csoport anyagát más kultúráktól mentesen tartalmazták. Utóbbiak főként a Tiszának csap-tiszafüredi szakasza, valamint a Maros torkolata vidékén találhatók (de előfordulnak a Tiszántúl más táján is).

11 Ezzel tulajdonképpen a csoport életének két periódusát vélte felismerni; egy korábbit, amidőn az Alföld lakosságát még nem a Hunyadi-halmi csoport népe képezte, csak a formakincsének egyes elemei jelentek meg az elődje anyagában, és egy későbbit, amidőn az már önálló életet élt a fentebb vázolt területen. Ez utóbbi időszak létezését a későbbi kutatások során P. Roman ugyan megkérdőjelezte,

12 de a tiszalúci ásatások kétségtelenné tették a Hunyadi-halmi csoport önálló életét az Alföldön. Az ásatások egyébként is igen jelentős adatokat szolgáltattak a rézkor időrendje szempontjából. Vannak a cserepek között ugyanis olyanok, amelyek a bodrogkeresztúri kultúrára jellemző hálómintákkal díszítettek. Ezek azonban a sokezer között csak elenyészően csekély számban, százalékban nem is kifejezhető arányban fordulnak elő. Jelenlétük kétségtelenül azt jelenti, hogy a telep élete már akkor megkezdődött, amikor a bodrogkeresztúri kultúra stílusában készült kerámia még használatban volt, vagyis utóbbi és a Hunyadi-halmi csoport váltásának idején. Ugyanakkor nem is egy gödör felső rétegéből (de minden esetben legfeljebb 40-45 cm mélységből) a badeni kultúra legkorábbi szakaszának, a bolerázi csoportnak