A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - G. Tari Mária: Hanva község mai nyelvének magánhangzórendszere

A söpör ~ sëpër típusú alakpárok közül az illabiális változat él (csëpp, vëdër, sëpër). Az o, ö utáni / gyakran kiesik, és így megnyúlik az előtte álló magánhangzó, pl. nyóc, vót, ződ stb. Az á fonéma labiális: hat, ház; az a illabiális: àrrà, máma. A szekér típusú névszótövekben igen gyakori az e megfelelés, pl. tehén, level, veréb. A zárt ë előfordul minden helyzetben, szóvégen is. Az ó, ő, é fonéma óu, őü, éi típusú kettőshangzóban is megtalálható, főleg az idősebb korosztálynál. A palóc illabialitás történetével Török Gábor foglalkozik egyik tanulmányában. Szerinte az illabialitás a nyelvjárások eredeti, a XVII-XVIII. század fordulójánál jóval régibb sajátsága. Az illabiális à fonéma használata a nyelvjárás egyik jellegzetessége. Annak ellenére, hogy a fiatalok beszédében már csak ritkán találni nyelvjárási elemet, az illabiális à máig is erősen tartja magát. G. TARI MÁRIA IRODALOM Kálmán Béla: Nyelvjárásaink, Bp. 1971. Imre Samu: A mai magyar nyelvjárások rendszere, Bp. 1971. Ha Bálint: Gömör megye, II. kötet Török Gábor: A nyelvjárások köznyelvűsödésének hangtanához. Nytud. Ért. 17. sz. 101-4.