A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

FEJEZETEK A TAKTAKÖZ NÉPRAJZÁBÓL - Petercsák Tivadar: Népi építkezés és lakáskultúra a Taktaközben

7^lovalt «il»*.H 1 I . t , 1 si KAMARA PITAR. ha'z -^. Ç 7. Tüzelős ól alaprajza, Taktabáj katlan űctt«l 2. kép. Lakóház alaprajzi vázlata, Prügy karosládák sötét színű, díszítetlen bútorok voltak, melyeket a tarcali és szerencsi vásáron szereztek be. A láda, illetve komót helye elöl, az asztal és az ágy között volt. A tükröt a mestergerenda alá, a két ablak közötti főfalra helyezték. A falat katonai fényképek, házi áldás és tányérok díszítették. Még a szegényebbeknél is volt egy kis ingaóra (körte). Olajos mécsessel, olajmécsessel világítottak. A talpas üvegmécsest csésze tetejére állítva helyezték az asztalra. Falra akasztható petrós lámpák is voltak. Asztalosoktól vették a ringó bölcsőt, de a gyereket gyakran a maguk készítette gömbölyű vesszőkosárba is tették, s ha a gyerek éjszaka felsírt, az anyja a lábával megmozgatta. A második szoba, a kisház berendezése az elsőhöz hasonló volt, bár ide gyakrabban kerültek egyszerűbb, házilag összeállított bútorok, mint pl. a dikó. A pitvarban alig volt bútor. Innen fűtötték a szobabeli kemencét, és a tüzelőnyílás alatti padkán nyílt tűzön főztek. A századfordulón a szabadkémény alatt az egyik sarokban egy katlan volt üsttel, a másik sarokban vályogból rakott masina, azon főztek. A kemencét szalmával, náddal fűtötték. A pitvar bolthajtásán kívülről edények, pataki cseréptálak, belül files tálak, galuskaszedők voltak. A pitvar bejáratánál állt a vizeslóca. Az udvaron a lakóháztól külön építve volt az istálló és a szálas takarmány tárolására szolgáló szín, a kukoricakas vagy góré (Taktabáj, Prügy). Taktabájon a két világháború között épített házban az istállót már a lakóépülettel egy fedél alá építették. Keresztesi Gyula istállójában az ajtóval szemközti fal mellett áll a tehenek jászola. A padló döngölt föld hidlássa.1. A borjúk jászola a bejárat melletti sarokban. Közvetlenül az ajtó mellett áll egy deszka ferslók. Ebben keverték össze a répaszeletet a törekkel, majd pácolták, ettől jobban tejel a tehén. A szín rúdvázas szerkezetű, tetőzetét szelemen tartja. Taktabájon Keresztesi Gyula portáján 1977-ben a takarmánytároló szín vázát 10 db ágasfa, ún. culáp alkotta. Ezek tartják a szelement és a tetőrudat. A tetőzet alját képező rúd és a szelemen közé husángokat fektettek, lekötözték, majd vastagon befedték szalmával. A szín oldalát fűzfavesszővel fonták be. A disznóól vagy sertésól (Taktabáj, Prügy) a lakóháztól külön, az istállóval szemben, vagy az istálló végében épült. Rendszerint ágasfás szerkezetű, náddal fedett, az oldalát deszkával szögelték be. A hízó, az anyakoca és a malacok számára külön fiókok voltak, melyek egy keskeny folyosóról (kecc - Prügy) közelíthetők meg. Az anyakoca fiókján az ajtó mellett kis súber (felhúzható ajtó) volt, amelyen csak a kismalac fért ki. Az udvarokat rendszerint bekerítették; erre vonatkozóan is elsősorban Prügyről vannak adataink. A századfordulón a fűzfavesszőből font sövénykerítés volt általános a porta utca felőli oldalán. A telkeket egymástól elválasztó mezsgyére léciomot ültettek. A legszegényebbeknél elöl napraforgószárból készített, a módosabbaknál palánkkerí-