A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

FEJEZETEK A TAKTAKÖZ NÉPRAJZÁBÓL - Páll István: A Taktaköz néprajzi képe az 1772-es úrbéri összeírások alapján

da. Mivel a földesurak mindegyikének volt a Hegyalján szőlője, a lakosok - Csobaj kivételével - több-kevesebb robotot tartoztak a szőlőkben teljesíteni. Bájon minden gazda egy-egy szedőt biztosított a szüretre, Tiszaladány és Tardos „míg a szüret tartott, fogytig szedőket adni köteleztettek". Taktakenéz lakosai 150 szedőt adtak „egy summában", s ezen kívül a szüret idejére 6 embert a sajtókhoz, valamint 6 krajcárt napi élelemre (diurnumxa). A lakosságnak nem volt saját szőlője. Ez abból is kiderül, hogy az 1773-ban bevezetett urbáriumokban a borárulást Szent Mihály napjától (szeptember 29.) karácsonyig engedélyezték a jobbágyoknak, míg az előírások szerint ott, ahol a lakosságnak saját szőlője volt, Szent György-napig (április 24.) árulhatták azt.

7 Bizonyára a szőlők hiánya miatt nem volt minden helységnek borárulási joga („kántorja") az urbáriumok bevezetéséig. Az összeírás során Csobaj lakói jelentették ki egyértelműen, hogy „emlékezetitül fogvást ezen Hellységnek soha Kántorja nem volt", de valószínű, hogy Bájon és Tardoson is hasonló lehetett a helyzet, mert nem válaszoltak erre a kérdésre. Tiszaladánynak Szent Mihálytól karácsonyig, Taktakenéznek újévig tartó „kántorja" volt, bár ez sem mindig elégítette ki a jobbágyokat, hiszen ezen időszakban volt a legolcsóbb a bor. A népéletre vonatkozó legtöbb információt a 4. kérdésre adott válaszok tartalmazzák. (A kérdés: „Minemű Haszonvételei vágynak ezen Hellységnek és határjának? avagy ellenben minemű károk szokták közönségesen érni eötet vagy határját?") A határhasználattal kapcsolatosan mind az öt településről azt jegyezték fel, hogy határjuk két nyomásra (vagy két járásra) van felosztva. A taktaközi községek szántóterülete az összeírás szerint igen szűkös volt, s a föld minősége is sok kívánnivalót hagyott maga után. A szántók sovány volta és csekély mennyisége miatt igen intenzív gazdálkodás kellett volna ahhoz, hogy a saját szükséglet kielégítésén kívül piacra is nagyobb mennyiséget vihessenek a lakosok. Csupán Taktakanézen és Tardoson jegyezték fel, hogy a határ „kevességéhez képest mindenféle mezei veteményeket", gabonát, árpát, zabot, kendert, kukoricát és más efféléket „középszerűen" megterem, őszi búza termelésére a tiszaladányi és a taktakenézi határ nem volt alkalmas, Báj és Csobaj határjának harmadrésze pedig „háromszori szántással és öt vagy hat esztendőbeli trágyázással", „annak rendi szerint" megtermi azt. Gabona-(= rozs-) termelés minden településen folyt, s ezenkívül a határ egyéb részein több-kevesebb sikerrel termelték a fentebb felsorolt veteményeket. Bájról kétszeres, Csobajról tavaszbúza termeléséről is értesülünk. A föld gyenge termőerejét bizonyítandó, Báj, Csobaj és Tiszaladány lakosai az összeírásban is felpanaszolták, hogy „csak két járásban légyenek a' szántó földek, azok is a trágyát meg kívánnyák" (Báj), s ha a határt „majd minden idén meg nem trágyázzák, e mellett háromszor meg nem szántyák rós béli veteményeknek is kevés hasznát veszik" (Tiszaladány). Nem véletlen ez a panasz, hiszen ekkoriban még az uradalmak is csak elvétve trágyázták szántóikat, s ahol a szűkebb határ miatt intenzíven művelt szántóknak a kellő pihentetést nem tudták biztosítani, az hosszabb-rövidebb időn belül a talaj kimerüléséhez, s ennek eredményeképpen az amúgy sem magas terméseredmények csökkenéséhez vezetett.

8 Csobajon, Tardoson és Tiszaladányban is háromszori szántással készítették elő a talajt a gabonanövények (őszi búza, rozs, zab) számára, ami szintén intenzív művelésre utal, hiszen az országban nem mindenütt tartották szem előtt azt az elvet, hogy „egy szántás - egy kenyér, két szántás - két kenyér".

9 Az elvetett gabona azonban nem mindig hozta meg a várt terméseredményt: a közeli, szabályozatlan folyóvizek (a Tisza, a Takta, a kisebb erek), a mocsarak majd' minden évben elöntötték a szántókat („a' midőn az ár vizek határjokra ki jőnek alkalmas vetésseiket el borítyák, mellyekbűl tellyességgel semmi hasznot sem vesznek" - írták Cso-