A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Csorba Csaba: A gesztelyi Váradi Balázs feljegyzései a hadifogságban

A gesztelyi Váradi Balázs feljegyzései a hadifogságban Immáron másfél évtizede, hogy egyéb munkáim mellett, a paraszti írásbeliség gyér, s az idővel még inkább fogyatkozó emlékeinek gyűjtésével foglalatoskodom. Mint eddig mindig, ezúttal is a véletlen volt segítségemre egy újabb forrás felfedezésében. A Gesztelyben 1891. január 23-án született Váradi Balázs (apja Váradi István, anyja Molnár Borbála) I. világháborús hadifogoly feljegyzései kerültek hozzám, a Gesztely, Esze Tamás u. 15. szám alatt lakó leszármazott, Váradi Balázs fiának jóvoltából. A sötétkék viaszosvászonba kötött kis notesz, amely ma is meglehetősen jó állapotban van, s lilás színű tintával írott bejegyzései jól olvashatók, a következőket tartalmazza: A Szpasszkojében elhunyt hadifoglyok temetőkapujának német nyelvű felirata; a közös síremléken levő magyar felirat; a gesztelyi Juhász István hadifogoly halála és temetése; feljegyzések a világháborúról és a fogságról; a hadifogság során a vöröskereszttől kapott dolgok jegyzéke; feljegyzések a levelezésről a fogság során; az orosz államtól kapott tárgyak jegyzéke; a nap járása Oroszországban; statisztikai adatok Oroszországról; különös álmok a hadifogság során; Munkácson, a harcba indulókhoz intézett beszéd (1914) szövege; Biró István háborús verse; kamatszámítás, területszámítás, köbtartalom kiszámítása, törtszámok; a Miatyánk - németül; imádságok a hét minden napjára; zsoltárok szövege; református egyházi énekek egyes alkalmakra; az utolsó oldal alján a tulajdonos neve mellett 1919-es évszám olvasható. A paraszti írásbeliség emlékei a XX. században sokasodnak meg. A legnagyobb csomópontokat a két világháború jelenti. Az I. világháború időszakában az analfabétizmus már jelentősen visszaszorult, az írástudás már a falvakban sem kevesek kiváltsága volt, legalábbis a városokhoz közel eső, jól megközelíthető falvakra igaz ez a megállapítás. A parasztság azonban az elemi iskolában megszerzett írni-olvasni tudást meglehetősen kevéssé használta. Újságot nemigen olvastak, kalendáriumra is sokan sajnálták a pénzt. Egyre több házba került viszont már biblia és zsoltáros-könyv. A leginkább használatos zsoltárokat - a hitoktatásnak köszönhetően - kívülről tudták. A férfiak mellett a nők körében is kezdett mindennapossá válni az írni-olvasni tudás. Igaz ugyan a nők, csakúgy mint a férfiak, az írástudást nemigen használták ki. Nemigen leveleztek, inkább az olvasási kedv volt terjedőben. Többnyire imádságos könyveket vettek és olvastak, meg zsoltáros könyveket. A Váradi Balázzsal egy utcában lakó Csorba Jánosné - mint bejegyzése tanúsítja -, 1906. augusztus 18-án vett magának egy szép, berakásos-domborműves énekes-imádságos könyvet. A világháború, a családtól, szeretteiktől való hosszú távollét mintha zsilipeket nyitott volna meg, soha nem látott bőségben jelentek meg egycsapásra a paraszti írásbeliség termékei: mindenekelőtt tábori levelezőlapok, levelek, s kisebb számban egyéb feljegyzések. A hadifogság hosszú évei alatt volt idő naplót vezetni, mindazokat a hasznos tudnivalókat följegyezni, amelyeket egymástól tanultak; arra számítva, hogy hazakerülve otthon még hasznát vehetik. Ilyen érzések és meggondolások munkálhattak