A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Ján Gallo: Muránska Zdychava (Michal Markus)

használata Muránska Zdyohaván napjainkig fennmaradt. — Ismerik ezt a kétlaki életet másfelé is. így pl. a Felső-Garam mentén, Kishontban és Gömör megye többi hegyvidéki falvaiban. (Ezek a következők: Sumiac, Telgárt, -Kokava, Klenovec, Tisovec, Hacava, Pila, Ratková, Ratkovské Bystré, FÜier helységekben.) Természetesen ezeknek a hegyi tanyáknak községenként más és más elnevezésével találkozunk. (Egyedül Sumiac és Telgárt községben ismerik a stodola (pajta) elnevezés használatát. Az idősebb adatközlők közül igen sokan emlegették, hogy a XVIII—XIX. században igen sok pásztorcsalád vándorolt le Gömör megye délebbre fekvő falvaiba, ahol sokfelé ismert volt ez a határhasználat. (Slizké, Driencany, Pótok Striezovo.) Nem véletlen — hogy a nyíregyházi tirpák családok sorában is vannak e tájról származó telepesek. Magának a „tirpák" népnévnek is itt találjuk meg a megfelelő „trpák" nyelvjárást jelző használatát. Nagyon valószínű, hogy az itteni csoportos tanyák közt valami összefüggés is van. Az itteni hegyi tanyák állapotáról — magáról a határhasználat módjáról: a szerző megállapítja, hogy azokat ma már csak a legidősebb nemzedék lakja és az egész községhatárt is ő tartja a régi, hagyományos használatában. Az egyes, régebbi — sokszor a faluban is álló lakóházak, de főleg a határban lévő hegyi tanyák objektumainál csaknem mindenütt ott látjuk a régi határhasználat eszközeit, szerszámait. Az egysejtű kis házikók (chiská-k) száma is erősen lecsökkent. A szükségnek megfelelően kicserélődtek. A csoportos hegyi tanyákon áll-áll egy-egy elhagyott hajlék, itt sokszor megtaláljuk a régi, elhagyott munkaeszközöket: a kaszát, sarlót, különböző favillákat, gereblyéket, szórólapátokat, csépeket, kapákat, élét vesztett fejszéket, különféle méretű kosarakat, kétkerekű taligákat, faekéket, szánokat, elhagyott szekereket. A régi padlástérben elhányva ott találjuk a konyha edényeit, cseréptálakat, tányérokat, korsókat, fakanalakat, fából faragott szakajtókat. Az elhagyott tanyák falán ott függenek a szövés-fonás szerszámai, szövőszékek, egyik-másik egészen jó állapotban. Ezeket illusztrációkban is bemutatja a szerző. De nemcsak a tárgyakat — de a velük való munkálatokról is tájékoztat. így például egész aprólékosan leírja a fából épített faház minden mozzanatát, leírja azok egykori berendezését, a bútorok különféle variánsait stb. Nem felejtkezik el a táplálkozás gondjairól sem, számba veszi az ételek rendjét, szerepét, funkcióit, egyes ételek népszerűségét. Leírja a korábbi ruházat egyes darabjait, a férfi és női viselet egy nemzedékkel korábbi állapotát. — Nem kevésbé értékesek a családi és társadalmi életről nyújtott megállapítása is. (Ezeket nagyrészt kérdőívek segítségével gyűjtögette össze.) Igen nagy figyelmet szentel a népi emlékezéseknek is, így pl. a régi fonóélet, a születés, házasság, lakodalom és a halál, temetés szokásainak felsorolását tartjuk értékeseknek. Itt meg kell említenünk, hogy egyes adatok tolmácsolása során - az adatokat az adatközlők szájából, nyelvjárásban (magnetofonfelvétel segítségével) teszi hozzáférhetővé. Ezáltal anyagát a nyelvtudomány is haszonnal forgathatja. Igen terjedelmes fejezetet szentel a népdal, néptánc anyagának ismertetésére is. Az egyes népdaloknál nemcsak a szöveget, de dallamát is közzéteszi. — Mindent egybevetve — a népi kultúra hagyomány any agát mintegy 262 oldalnyi terjedelemben dolgozta fel - ez kb. a publikált munkájának 80%-át teszi ki. A hátralevő 63 oldalon a szerző rátér a mai Zdychava lakóinak mindennapi életének, életmódjának, gondolkozásának leírására. Itt már a szociológia szemüvegén vizsgálja a változások menetét a lakosság mai életvitelében, további terveiben. Adatait kérdőívek segítségével hozta össze. Kérdőívén 34 kérdés szerepelt, összesen 150 kérdőívéből 118 válasz érkezett vissza (75%). A szerző kérdéseire adott válaszokból kiderül, hogy bár a község lakosságának a többsége továbbra is megmaradt a korábbi, elég alacsony szintű termelésforma mellett - a föld egyéni birtoklása nem tudja visszatartani a korábbi értékrendszer hatáskörében. A fiatalabb nemzedék elhagyja a földet, számára már ez nem jelent változhatatlan örök értéket. 167 7 v