A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

MUZEOLÓGIA-KÖZMŰVELŐDÉS - Szabadfalvi József: Megnyitó Kunt Ernő „A múlandóság szobrai" című kiállításán

\ magukat, azoknak számtalan változata terjedt el csak kis országunk határain belül is. Kunt Ernő Temetők művészete c. könyvében (Bp., 1983. Corvina Kiadó) megkülönböztet fatönkös fejfát, oszlopos fejfát, kopjafát, táblás fejfát és azok számtalan variációját. A hagyományos temetők mindenkor és mindenhol koruk társadalmi, gazdasági és ízlésbeli sajátosságait tükrözik. Felfedik a társadalom vagyoni tagolódását, vallását, a halotthoz fűződő kapcsolatát, pl.: tiszteli-e halottját, gondoskodik-e róla? Árulkodik nemzeti hovatartozódásáról, a névhasználat és a névadás szokásának változásairól és még megannyi más információt is hordoz. A pesti Kerepesi temető, a miskolci Avasi temető, a kolozsvári Házsongárdi temető s a derenki szinte elpusztult temető életünknek, korunknak hű képe. Végezetül emlékezzünk az alkotóról: Kunt Ernő több mint tíz éve múzeumunk muzeológusa, tudományos munkatársa. Elsősorban tudományos kutató, évekkel ezelőtt lett bölcsészdoktor a debreceni egyetemen, a közelmúltban védte meg kandidátusi értekezését, s a Tudományos Minősítő Bizottság a napokban adta meg számára a kandidátusi címet — ha jól tudom az oklevelet még meg sem kapta. Több könyv áll mögötte, elsősorban a temetkezési szokások, a halálkép és a temető népművészete volt önálló köteteinek témája. Munkássága idézésénél nemcsak a munkahelyi vezetőt tölti el a büszkeség, hanem egykori tanára szíve is nagyobbat dobban. A fotózással már egyetemista korában eljegyezte magát, ehhez az indítékot talán a képzőművészettel való genetikai kapcsolata is determinálta. Nemcsak művészi képei jelentek meg belföldi és külföldi szaklapokban, hanem önálló kiállításai is. Őszintén remélem, hogy Budapesten és Szombathelyen sikert aratott kiállítását a miskolci múzeumlátogatók is szívesen fogadják. SZABADFALVI JÓZSEF