A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Magyari Márta: A baromfinevelés néhány Ung vidéki faluban

Nyelv XVI, 1925. 280-282.; Zsova Ilona: Baromfitartás egy bodrogközi faluban. In: Abaúj és Zemplén népéletéből. Sátoraljaújhely 1971. 25-48. 2. E közmegegyezésen alapuló szokás erejét mutatja a következő két szirénfalvi adatközlőtől származó idézet. „Ha nem vót nekem kotlóm és ültetni akartam, akkor kértem kölcsön. Ott vót nálam, míg üli a tojásokat, aztán mikor elhagyta a csirkéket, akkor visszaadtam. Az idén ez a mi fajtánk nem ült meg, de nem akartam kotlót hozni mástól, mert az elveszi a csirkét is, oszt nem etetem én a másét." „Kértünk egyik a másikától, hogy nincs-e kotlósód, mert kidöglött a kotlósom, oszt kőni kéne a csirkéknek. Akkor kiment a tojás semmire, ha nem vót más kotló, akit rátegyünk. Az vót a szokás, hogy aki kérte a kotlót az adott a maga csirkéiből két tojós tyúkot arra az időre kölcsön, míg a másiknak a kotlója ült az ő tojásain. Mikor már elhagyta a kotló a kiscsibéket, akkor aztán visszacserélték. Egyszer én is adtam kölcsön egy kotlót egy tót asszonynak, oszt mondtam, hogy nem kell nekem érte csirke, de erővel elhozta a két szép csirkét." 3. A boldogasszonyközi, illetve a kétasszonyközi csirke megnevezés nem ismert ezekben a falvakban, bár egy Sislócról származó adatközlő kisasszonynapi csirke összetételben ismeri ezt a kifejezést. „Őszi csirkét ültettek. Van aki azt mondi, hogy a kisasszony-napi csirke is jó. Aki augusztusba ültet, az szeptemberre költ Én nem szeretem azt a késői csirkét. Úgy mondták, hogy addigjó a kiscsirke, ha Kiasszony-napig láköl." 4. Molnár Balázs: Mezőgazdasági népességünk szakismeretei. Ethn., LXXXIX. 1978. 560-577. 5. Kerecsényi idézett munkájában Galgamácsáról a levegőüregnek a következő elnevezéseit jegyezte le: kakasvám, kakasnyomás, szem. Kerecsényi i. m. 219.; Az Alföld középső részén kalap és hold a tojásban lévő levegőüreg neve. Saját gyűjtés.