A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS - Sándor István: A matyók kutatása a harmincas években

E nagy hagyomány vonzása hozza Kövesdre Györffy Istvánt, aki 1926-tól 1935-ig sorozatosan töltött a községben és vidékén hosszabb-rövidebb időt. Tanulmányaiban ő helyezi el Mezőkövesdet az alföldi kertes, két beltelkes városok települési típusában (1926), ő körvonalazza előbb a takarás és nyomtatás helyi rendjére korlátozva (1928), majd a képet kiteljesítve a gazdálkodás itteni munkaszervezetét (1934). Közben megragadja a magyar népművészet itteni pompája, és Bátky Zsigmond és Viski Károly társaságában színezett albumot ad ki ennek különös szépségű alkotásaiból a hímzések (1928), majd a szűrhímzések köréből (1928); utóbb pedig a cifraszűrről készült munkájában külön fejezetben ismerteti a szűrdíszítés helyi módjait. Érdeklődését azonban mindinkább a matyók hagyományos viselete köti le. Elkészíti kéziratban a férfiviselet teljes monográfiáját, gazdag anyagot gyűjt a női viseletről is; ezt a kitűnő művét azonban már csak jóval halála után egészíti ki és teszi közzé Fél Edit (1956). De nem volna teljes idevágó dolgozatainak áttekintése, ha nem errűítenők „A matyók" című tanulmányát (1929), amelyben a matyónak tartott három község néprajzi jellegzetességeit vázolja, feltárja analógiáikat főképpen az Alföld megfelelő jelenségeivel, vizsgálja e községek népességének eredetét és történeti alakulását. Végül pedig magyarázatot keres e három falu lakosságának matyó nevére nézve, amelyet más korábbi feltételezésekkel szemben katolikus vallásukkal hoz kapcsolatba s a környező református községek által nekik adott gúnynévnek tekinti. Könyvek és cikkek sorozatában sokoldalú érdeklődéssel a hagyományos mezőkövesdi népi műveltség számos területét világította meg tehát Györffy István. Tanulmányai „A magyarság néprajza" című nagy mű egymást követő négy kötetéhez (19331937) gazdag anyagot és sok tanulságot szolgáltattak. Emellett azonban a történelmileg kialakult magyar nemzeti műveltség sajátos koncepciójának kialakításához is hozzásegítették, amelyet „Néphagyomány és nemzeti művelődés" című könyvében (1939) mintegy a népi forrásokkal kiegészülő nemzeti önismeret kibontakoztatásához szánt kézikönyvnek, kivált értelmiségünk számára. Az a benyomásunk mégis, mintha itteni vizsgálatait befejezetlennek érezte volna. Erre vall, hogy egyetemi tanárrá kineveztetvén, mezőkövesdi tanítványának, Herkely Károlynak éppen azt a feladatot tűzte ki doktori értekezésül, „hogy tiszta képet adjon a matyó nép életére vonatkozó néprajzi tényekről". Herkely, egykori kedves barátunk és tanítványunk, akinek oly rövid földi lét méretett ki, s aki végül is tanulmányainak befejeztével nem szülőföldjén, hanem Veszprémben folytatta múzeumi pályáját, - belülről és közvetlenül élte át és ismerte Mezőkövesd életét. Bár maga nem volt matyó származék, de ifjúsága szorosan összeforrt a község életével. Mi sem jellemzőbb, minthogy résztanulmányai éppen olyan kérdésekről szólnak, mint a gyermeknevelés szokásai és babonái (1938), a legényélet (1936), a betegség és a halál a matyók élményvilágában (1937), vagy a matyó horgolás (1938). E tanulmányok a házi-otthoni élet bensőségesebb, kívülállók számára nehezebben megközelíthető szféráiba vezetnek, amelyeket nem annyira a megfigyelés, mint inkább az élmény által lehet a kutatónak birtokba vennie. Hogy ezek mellé olyan további téma is foglalkoztatta, mint a kövesdi határ kialakulásának és használatának sajátossága, már inkább professzorának hatását sejteti (1937). Térjünk azonban vissza „A mezőkövesdi matyó nép élete" című doktori tanulmányához (1939),.amelyet Györffy mint az egyetem Néprajzi Intézetének kiadványátjuttatott sajtóhoz. Herkely benne mesterének módszerét követi: közvetlen megfigyeléseket, gondosan megszűrt adatokat rendszerez, túlnyomó részt arra szorítkozik, amit személyesen tapasztalt. Vizsgálatainak a helyi élet teljességére kiterjedő szélességével, a látottak részletesebb számbavételével meghaladja mesterét. Művében, ha szerény keretek között is, a folklórjelenségeket is, a hiedelmeket és szokásokat, a vallásos élet jelenségeit is vizsgálja, bár mindezeknek inkább csak leltárszerű áttekintést biztosít. Nem kevésbé örvendetes ér-