A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Cseri Miklós: Településnéprajzi adatok a Szuha-völgyből

Településnéprajzi adatok a Szuha-völgyből A Szuha-völgy településhálózatának kialakulását és fejlődési lehetőségeit a természetföldrajzi adottságok és a falvak gazdasági-társadalmi viszonyai határozták meg. A mezőgazdaság volt az elsődleges telepítő tényező, ugyanakkor a települések alkalmazkodtak a földfelszín tagolódásához is. A vizsgált falvak lényegében irtvány települ esek. A bennük élő ember és az erdő állandó, intenzív kölcsönhatásáról tanúskodnak a határban az erdőkbe ékelődött mezőgazdasági területek vagy a belterületen sokféleképpen felhasznált fa. A falvak településszerkezetét az egyutcás-soros forma jellemzi, amely a rajtuk átfutó patakmederhez igazodik. A Dél-gömöri falvak kisnemesi és jobbágyi eredetű lakosságból alakultak ki.

1 Az első magyarországi népszámlálás adatai szerint Alsószuhán 311 férfi közül 137, Zádorfalván 327 férfiből 241, míg Szuhafőn 246 férfiből 144 volt nemesi származású, ül. jogállású.

2 Az egykori erős rendi különállás emléke a mai napig megmutatkozik a falvak között a település formájában, belső elrendeződésében. A privülegizált lakosság igyekezett elkülönülni saját és a szomszédos községek nem nemesi származású lakosságától a település megjelenésében is. A Szuha-völgy kisnemesi és jobbágyi eredetű népességének hagyományos kultúrájára, a megőrzött különbségekre először Lajos Árpád hívta fel a figyelmünket, s ezután indult meg a terület kutatása.

3 Szuhafőn a nemesek főként a Szuha-patak völgyében a patak, ill. az út két oldalán telepedtek meg, míg a szegényparaszti származású lakosok a patak déli oldalán húzódó dombokon, szabálytalan rendben helyezkedtek el. A nemesek lakhelyét, az Alsófaluhid és a Felsőfaluhíd közötti részt Deréknak, Faluderéknak hívták, míg a szegényebb sorúak a Parton, Partságon laktak. Az Alsófaluhid zárta le az Alvéget, míg a Felvég a Felsőfaluhidnál kezdődött és egy Y formációt hozott létre. (1. kép). A nyugati elágazás vezetett el a templomig, ami után ez a terület a Templomait vagy Torok elnevezést kapta. Itt szintén nemesi családok, esetleg később betelepült jobb módú parasztok laktak (2. kép). A Part két kisebb vonulatból, az Alsópartból és a Felsőpartból állt, amit kanyargós utak, szűk ösvények kötöttek össze. Itt laktak a zsellérek leszármazottai. Szuhafőről Lajos Árpád részletes elemzéssel kimutatta, hogy a fentebb bemutatott településkép viszonylag újabb keletű. Eredetileg a falu lakossága az északi, majd átköltözve a déli dombokon telepedett meg először. Az évszázadokig lakhatatlan Szuha-patak medre aztán folyamatosan feltöltődött, s ezzel párhuzamosan emberöltőkön keresztül folyt a lakosság lehúzódása a Derékba.

4 A leszűrődésnek azonban nemcsak népesedési és helyszűkében rejlő oka volt, ki kell emelnünk ennek erőteljes társadalmi megnyilvánulását is. A nemesi származású lakosság a falu gazdasági életében elfoglalt előnyös helyzetének és származástudatának megfelelően külsőségekben is ki akarta fejezni „másságát", amit a különtelepüléssel érhettek el a leglátványosabban. A leköltözés után nagyobb telkeken kényelmes, módosabb házakat építhettek. Hogy mennyire rangot adó volt a Derékban történő házépítés, mi sem bizo-