A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Tok Miklós: A selmeci akadémiai ifjúság mozgalmai (Első közlemény)

belső egyenetlenség, tusakodás, meg nem értés miatt 1875-ben megszűnt. Nehéz, súlyos, küzdelmes idők következtek a forradalom és szabadságharc bukása után. Fel kellett venni a harcot a még mindig, már egy teljes évszázadon át virágzó, s minden ízében német „társas körrel". Közben 1871-ben Akadémiai olvasókörré próbál szerveződni — sikertelenül — az ifjúság nemzeti érzésű része. Vörös Ferenc tiszteletbeli városi főjegyző egyesülésre hívó szavai után a német és a magyar hallgatók 1875-ben egy közös „Magyar Társaság"-ban szövetkeztek, amely alapja lett a későbbi „Főiskolai Ifjúsági Kör"-nek. A „Magyar Társaság" 1879-ben ugyanis akadémiai ifjúsági körré alakult át. A német Schaft társaság pedig 1877-ben végleg feloszlott. Az ifjúsági körön belül működő irodalmi kör felolvasó, irodalmi estéivel kiszorította vagy legalábbis némileg korlátozta a bálokat, a tisztán táncra, evés-ivásra szorítkozó mulatságokat. Az akadémiai ifjúság ekkortájt egy matinéval lép a közönség elé. A Selmecbányái Híradó korabeli (19. század II. fele) száma így ír az első ilyen irodalmi estélyről: „A városi Vigadó nagytermében rendezett irodalmi estélyünkön szép számú közönség vett részt. Lapunk szerkesztője nagy hatással adott elő egy alkalmi költeményt; majd Abai Ottó olvasta fel jövő számunkban megjelenő Villám és virág c. kedves müvét. Vörös Mária urnő hévvel szavalta Hood szép költeményét, amelyhez lapunk szerkesztője mondott hosszabb előszót. Az egyes helyek kellő kiemelése, hangsúlyozása s az előadás hangjának melegsége arról győzte meg a hallgatóságot, hogy a szavaló átérezte és érti az általa előadottat. A mü pár darabját Vörös Sarolta adta elő eléggé ügyesen. Kossuth Védegyletét oly módon ismertette lapunk szerkesztője, hogy Deák Ferenc erre vonatkozó leveleit, s beszédét olvasta fel. Végül két igen jól sikerült tableau fejezte be az estélyt. Kossuth Lajos 48-ban és a 90 éves Kossuth, akinek életéért leánykák rebegnek imát. Az alábbi kép ábrázolóját (Schädl J.) kitűnően maszkírozta Matz fodrászunk. Az estély bevégezte után a közönség nagyobb része az étterembe vonult, s ott Kossuth-estélyt rögtönzött."

5 Az első előadást azonban nem követi a második vagy ha igen, úgy csak hosszú hónapok múlva. A sajtó ezt a rendszertelenséget az ifjúság évről-évre változó számával magyarázza: „és ennek az ifjúságnak egészben más a hivatása s más az ismeretköre, s egyébként is annyit áldoz buzgalmában ily célokra, hogy többet tőle kívánni sem lehet."

6 Van a valóság és e magyarázkodás között azonban némi ellentmondás. Lassan elfordulván tehát az ifjúsági kör „Bacchus templomaitól", pártfogása alá kívánta venni „Tháliát", többek között egy színpártoló egyesület létrehozásával. Az ifjúság kebeléből lelkes közreműködők „lelhetők" zenei színi előadásokra, szavalatokra, szépirodalmi felolvasásokra. A társadalmi élet egyéb ágait felölelő előadásokat a felnőtt városi nagyközönségnek szánják. így egészítené ki az egyik a másikat. „Viribus unitis mindig többet lehet tenni. S én hiszem, hogy a nagyon tisztelt városi közönség felkarolja, méltányolja az ifjúság törekvését a helyesben, s meghallgatja kívánalmait; ha talál még, ettől eltekintve, egyes nélkülözhetetlen intézményeket, amelyeknek létesítése tőle függ, s melyekkel az ifjú idehozott testi, s lelki igényeit hozzá méltóan kielégítheti, megalapítja azokat; (intézményeit külső kihatásaiban jó szemmel nézi); mert ha hoz is valami áldozatot az ifjúságért — viszonozza azon hozományt a város, amelyet az akadémiai ifjúság több mint egy század óta ide hoz; lekötelezi ezt, ledönti a válaszfalat firma és filiszter között, előbbinek is hasznára; lelkesíti a szép és nemes célokért, mert a siker sikerért küzd, a közönyösség lever, nem serkent, s az ifjúsági kör akkor nem fejtheti ki, amivel külsőleg társadalmi téren kell tennie, idejőve a felvidékre mindenegyes tagja magyar szív és haladás vággyal" — írja az újságíró a korabeli Felvidéki Híradóban.

7 A valóságban elég szegényes a város kulturális élete: közkézen forgó olvasmányok nincsenek; a hírlapirodalom igénybevétele is csak egyes társadalmi osztályokra szorít-