A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kovássy Zoltán: Borsodi követválasztások a XIX. században

meg előzőleg, először Szemere Bertalan, azután én (: Kiss László :) s Dominkovits Lajos, jelöltettünk ki, kik közül egy szivei lélekkel Szemere Bertalan választatott meg. De az én kijelentetésem igazán, a Miskoltzi központi Szolga Bíróságra tüzetett ki, - ugyanis a tisztválasztás előtt 1 héttel a Fő Ispányi Helytartó fel szóütott, hogy mivel a Miskoltziaknak nagy része (és okosabb része) engemet Miskoltzi középponti Szolga Bírónak kíván tenni, és azt maga a Mlgos Ur is kiványa, válaljam fel, melly hivatalhoz fő Szolga Birói Czimet fog ragasztani, — én Mlga kegyességébe ajánlván magamat - midőn a miskoltzi központi Szolga Biróságra én Kiss László, Bárány Bertalan és Molnár Sigmond kijeleltettünk, a többieknek neve sem hallattván, Miskoltzi Középponti Szolga Birónak 27-ik Januáriusban elválasztattam, 28-ik Januáriusban pedig Fő Szolga Birói czimel Fő Ispányi Helytartó Ur Őméltósága meg ajándékozott, amint mind ezek a 27- és 28-ik Januáriusi Köz Gyűlési Jegyző könyvekbül ki tetszenek." A napló legrészletesebb, egyben legérdekesebb és felemelő részei az 1848/49. éveket tartalmazó oldalak (Összesen 33 oldal). A megörökített történelem annyira összefüggő, hogy az a későbbiek során önálló ismertetést igényel. Ebben az időben még a naplóíró és fiai személyét érintő események is történelemmé válnak, így kiemelésükkel megbontanánk a szabadságharc borsodi történetének egységét. Szeghi Kiss Lászlót a szabadságharcot követő években, a hazai események mellett, főleg az európai helyzet alakulása foglalkoztatta. Nyilvánvalóan korosodásának és a megpróbáltatásoknak tulajdonítható, hogy mind többet érinti a családi eseményeket, de a megye életét is követi. A szabadságharc bukása után így folytatja írását: „Ily merő bizonytalanságban, kellemetlen és kedvtelen állapotban köszönt be Szegény Magyar Országra és igy Borsod Vármegyére nézve is az 1850-ik év." - Leírja, miként változott meg a közigazgatás a császári kormányzat alatt s megjegyzi: „Az egész Megyei Szerkezet egy csapásra meg szüntettetett. Szomorú csapás valóban a Megyékre, de az erő és hatalom és Katonai Sújtó Ostrom állapot az egész Országban mind ezeket életbe léptette. A Jó Isten tudja, mi leszen Szegény hazánkbul." A császári adminisztrátorok kinevezésére megjegyzi: „Vajha mi lett szegény Magyar OrszágbuL tehát ez az öt Fő Ispán fogja képviselni a Mágnásokat? Hanem mire jutottunk!!" „Szomorú és keserves fájdalmas még az, az az eset is, hogy a Megyeháza jelenleg Kaszárnya lett, ugyan is December 18-án kezdődvén a katona ujjonczozás, a Gyűlésekre szolgáltt terem és hivatalos szobák katona átíráshoz és laktanyává forditatott; a régi szép rendnek nyoma sincs sött még az 1848, 1849-iki bizotmányi ülések Jegyző könyvei is bé szedetnek. - Ily változékony kormányzat, ily elkeseredés mit foghat még szülni csak a Jó Isten tudja, mert mind ez ideig tart a hadi ostromálapot, és felállitatván az ugy nevezett Császári Királyi Csendőrök - (: Gend' armerie :). Szegény Magyar Hazánk ugy körül van hálózva a Német Ministerium emberivel, hogy ez mozdulni sem tud. Sem pénze, nincs, sem fegyvere, mit mind untalan bé szedni rendelik. Bár a Jó Isten megfordítaná ez álapotot.". . . „Mi illeti fiaimat, szegények vélem együt nyomorognak . . . Gyula vélem lakik Miskolczon, kinek csendességit meg zavarta, egy 20 áprilisban jött jegyzet, miszerint Gyula 1-ső helyen volt irva, mint Honvéd, hogy a katonai parancsnokság előtt jelenjen meg." „Illy busán, Uly elkedvetlenedett kinézessél lépett be az 1851-ik esztendő, melynek elején, nevezetesen pedig egész Januarius és Február havában igen szép napok voltának, de köz mulatság nem tartatott, s ha bár néhány izben főképen az itt létező Ezredes G. Alberti igyekezett a jó kedvet helyre állítani, a Szép Nemnek dicséretére legyen mondva, közülök csak igen kevesen jelentek az erőltetett mulatságokban, a nép leveretve, el csüggedve, és elkeseredve, csak maga köréhez csatlakozott s kerülte a mulató helyeket." „Ugyancsak Mártius elején felment Mázi Pál Törvényszéki Elnök Bécsbe, mivel már mintegy tellyesen el volt rendelve, hogy a Borsodi Fő Törvény Szék el fog töröltetni, és csak kerületi ügyek törvény széki ülések leendenek, a fellyebb viteli Törvény Szék pedig Egerben tétetik által, de ami Mázi Pál nagy dicsőségére szolgálhat, ö egyenesen Ferencz József Császárnak bé mutattván magát, véle magyarul hosszan beszélgetett, és kérte a Császárt, hogy 200 000 embert ne idegenitse el magáiul és miután Bach belügyminiszterrel, Cziráki Pesti kerületi legfőbb Törvényszéki Elnökkel és többekkel értekezett, kivívta azt, hogy a Borsodi Fő Törvény Szék megmaradott."