A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)
TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kovássy Zoltán: Borsodi követválasztások a XIX. században
Utoljára is tsak ugyan a Lónyai része győzött, és a Diétára mind a kettő Református ment. Az addig volt Első Vice Ispán pedig Vay Ábrahám beregi administratornak tétettvén, a Vice Ispán Fodor Pál semmi uton nem lehetett, mert Catholikus volt." „Fel viradott ezután az 1832-ik Esztendő", . . Ezen Esztendőben December 16-án rendeltetett az Ország Gyűlése, az Országos Nagy Munkák fel vételére és elrendelésére nézve, és ami a mi időnkben már nehezen reményeltethetett, a' történt, hogy az 1-ső Követ lett Bük Sigmond 2-ik Vice Ispány, 2-ik Követnek pedig Palóczy László Fő Nótárius választatott. Mit fog szülni ezen Diéta, a következés fogja meg mutattni, annyi igaz, hogy az Ország Constitutioját érdeklő sarkallatos kérdések fognak előjönni." 1835. év. „Ezen Esztendőben hozatott be a Magyar körülirásu petsét is, minekutána a régi már kétfelé töredező állapotban lévén, félteni lehetett, hogy egészen kétfelé szakad; ezen felírás van rajta: Borsod vármegye petsétje 1835.-í3-\k Mártiusban volt az elő le petsételés: a régi deák felírású petsét le petsételve el tétetett a Levél Tárba." Igen érdekes az 1983. évi tisztválasztás részletes leírása, melynél előtérbe lép a polgárság szerepe. „Ez esztendei Szent Iván hava 23-án Tiszti Ujitó Szék tartatott, a melly alkalommal, a Miskolczi Járásbéli Fő Szolga Bíróságra Candidáltattam, Uly módon Szepesi László, ki eddig is Fő Szolga Biró voltt a Miskolczi Járásba, továbbá Csomós Mihály, Kiss László és Szent Imrei Josef; a Fő Szolga Bíróságban Szepesi László Ur megerősitetett: Továbbá a Házi Fő Pénztárnoki Hivatalra is candidáltattam Uly módon: Dominkovics Lajos, ki eddig is Házi Pénztárnok volt, Kiss László és Ragályi Josef; elválasztatott és megerősíttetett Dominkovics Lajos Ur; mivel pedig több Miskolczi Nemes Urak által kerestettem meg avégre, hogy Miskolczi Középponti Szolga Bíróságot válaUyam fel, a candidáltságomat kérjem ki; a Fő Ispányi Helytartó Vajai Báró Vay Miklós Ur kérésemet tellyesitette, és tsak ugyan a Miskolczi Közép-ponti Szolga Bíróságra Candidaltt is eképen: Csomós Mihály, Kiss László, Iffiabb Sebe Josef, és Tsori Menyhért, kik közül Sebe Josef Ur választatott el, meg keUetik azonban jegyezni, hogy én semi féle factiokat Complotokat nem tsináltam, sem nem tractáltam a népet; Sebe Jóska pedig már az előtt több napokkal etette itatta a népet: Annyira is vitte a dolgot, hogy ha bár az okosabb része engemet kivánt, az ellenkező rész több voltt, de ami több, én még tsak a Terembe sem mehettem akkor és igy minden befolyásom nélkül történt az elválasztása Sebe Jóskának. Végezetre bejutásom a Szálába a Számvevői hivatalra eszerint volt a Candidatio: Kiss László, Tatár Josef, Okolitsányi Emánuel, és Tsori Menyhért. Errül a Jegyző könyv ezt tartya közülök Kiss László dicséretes szorgalommal és közhaszonnal folytatott Számvevői hivatalában megerősíttetett." „Szóval az egész Tisztválasztás tsak nem képzelhetetlen sebességgel ment véghez, mert reggeli 8. óra tájban kezdődött és 2. fertály tizenegyre már vége lett, tudnüllik harmadfél óráig alig tartott: Ugyan is a kit fel kaptak, azt tsak fel kiáltottak és azonnal letették; én még azt sem hallottam, kikkel voltam candidalva, mert ahogy nevemet ki monda a Fő Ispányi Helytartó, azonnal fel kaptak és a népnek bemutattak, azzal le tettek: Az nagya mind meg maradott elöbbeni hivatalában, tsak az alhivatalokban voltának kevés változások; egyébbaránt ezen alkalommal sem halál, sem valami verekedés nem történt. A tiszt választást nagy ebéd követte, azután másnap nagy bált adott a Fő Ispányi helytartó." A másnapi eskütételről így számolt be: „Ugy szólván az egész Nagy Teremben tsak az ugy nevezett Miskolczi Czéhek Cortesei foglalták el a helyt, még pedig a legtömörebb módon. A Tábla Birák és Földbirtokosok pedig a Nagy Terembe be sem mehettek, s tsak a Fő Ispányi Szobákban tartózkodtak; A Fő Ispányi Helytartóval alig mehetett be egy Két Főbb Ur, de azok is aztán ki nyomattak, és tsak nem magok voltak a Cortesek a terembe, azért nem volt semmi Ceremóniás le köszönés; én tsak akkor mehettem a Teremben, mikor az én Hivatalom jött rendre, az előtt semiképen bé nem férhettem, valamint a Házipénztárnok is tsak akkor juthatott be, midőn a Hivatalára való Candidatio történt: és az okosabb része a Tanátsnak igazságosan azt mondhatta, hogy itten nem a Statusok restauráltak, hanem tsak a köznép." Az 1839. év eseményei között ismét a tisztválasztás foglalja el a legtöbb helyet a naplóban:
