A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Hőgye István: Adatok a Zemplén megyei cigányság XVII-XVIII. századi történetéhez

Adatok a Zemplén megyei cigányság XVII—XVIII. századi történetéhez Az elmúlt években, évtizedben sokat írtak a magyarországi cigányságról. Sok vita volt az Élet- és Irodalom, a Valóságban

1 alaposan elemző jó tanulmányok, egész kötetek jelentek meg, amelyek bemutatták, összefoglalták a különböző — néha egymásnak nagyon is ellentmondó — véleményeket a cigányságról. Szenvedélyesen vitáztak értük, mellettük, türelmetlenül szóltak ellenük. Nehéz őszintén szólni róluk, úgy, hogy meg ne bántódjanak elmarasztaló szavakért, hiszen az értük, velük együtt született jó szándékok, tettek, fontos döntések ellenére is van társadalmi gond velük, legjobbjaik is érzik, hogy még kevés az eredmény, még van tennivaló. A viták főleg jelenük kérdéseiről, életmódjukról, életszemléletükről, nyelvükről, jövőjükről folynak, múltjukról kevesebbet tudnak, bár az újabb tudományos kutatás sokat felderített, megvilágított, tényekkel bemutatott. A zempléni cigányságról Összefoglalóan még nem jelent meg cikk, tanulmány, a közölt 1-2 adat az országos egészhez igazodó. Zemplén vármegye levéltárából a most közölt adatok hű képet adnak korabeli életükről, létszámukról, a hatóságok ellenük hozott országos, megyei és helyi intézkedésekről. Az iratokból általában működésüknek, tevékenységüknek árnyoldalai tűnnek ki, a különbözőségük, a nyughatatlanságuk, a régi társadalomban eleve alárendelt szerepük. A levéltár olyan érdekes adatokat is megőrzött, mint pl. esküformájuk XVII. sz. elejéről és 1680-ból, régi ragadvány- vagy csúfolódó neveiket, mesterségeiket, szervezetüket a vajdák XVII-XVIII. sz.-i szerepét, de főleg a nagy kiszolgáltatottságukat. A zempléni cigányság XVII. sz.-nál régebbi történetére nem állnak rendelkezésre írásos feljegyzések. A megjelenésük itt is akkorra tehető - vagy valamivel későbbre — mint az országban általában, a XV. sz.-ra, mikor a török támadások elől szivárognak be a Balkánról. Kezdettől azt hitték róluk — mint több szakirodalmi cikk vallja, mivel maguk is azt hangoztatták — hogy Egyiptomból menekült keresztények. Ez a téves felfogás szerepel a Thurzó György 1616. évi menlevelében, 1630. körüli és a Zemplén megyei hatóságok által előírt XVII. sz.-i esküjük szövegében is, egyiptomi fáraók ivadékának, népének tekintve őket. Az újabb irodalom tisztázta indiai eredetüket, származásukat. Magyarországon a XV. sz.-tól találunk olyan okleveleket, amelyben Cigány nevű jobbágyok szerepelnek, Cigányi vagy a Zemplén megyei Cigánd falvakról van említés. Szirmay Antal Cigánd falunevet és lakosait a cigánynép névvel azonosítja, azt vallja, hogy a tarkányi várhoz tartozó cigánykovácsok telepedtek meg itt először, mások viszont a falu nevét személynévből következtetik. Zsigmond király 1424. évi oklevele adott először menedéket egy bizonyos László nevű magát vajdának nevező cigánynak és csoportjának.

3 Később Hunyadi Mátyás és II. Ulászló idejéből maradtak fenn hasonló menlevelek hazánkban. Európában, főleg Nyugaton a vándorló cigányság hamar összeütközésbe került a lakossággal, üldözni kezdték őket. Franciaországban vérdíjat tűztek ki fejükre, I. Frigyes porosz király rendeletet adott ki a cigányüldözésről. Angliában tömeges mészárlást végeztek köztük, egyes német fejedelemségekben a férfiakat gyilkolták le, a nőket meg-