A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Udvari István: Adalékok a XVII-XVIII. századi kárpátukrán migráció történetéhez

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK Adalékok a XVII-XVIII. századi kárpátukrán migráció történetéhez (Rudabányácska, Bodzásújlak

1

) Gazdag és sokrétű, egymásnak sokszor ellentmondó irodalom áll a kutató rendelkezésére az ukránoknak az Északkeleti-Kárpátokban történt megtelepedéséről.

2 Meglepően kevés azonban az olyan munkák száma, amelyek a másodlagos, harmadlagos kárpátukrán migrációval vagy annak részproblémáival is foglalkoznának. Viszonylag jól feldolgozott a jugoszláviai (bács-szerémi) ruszinok településtörténete, akiknek Sárosból, Zemplénből történt XVIII. századi elvándorlása egészen a Szerémségig többé-kevésbé pontosan nyomon követhető.

3 A mai Magyarország északkeleti részén a XVIII-XIX. században élt ukrán szórványlakosság migrációjáról, demográfiai viszonyairól, a közöttük végbemenő akkuiturációs folyamatról stb. Palddi Kovács Attila tanulmánya tájékoztat. A kárpátukrán szórványokra vonatkozó mai magyar néprajzi kutatások aktualitására és bonyolultságára újabban Niedermüller Péter irányította rá a figyelmet.

4 A jelen közlemény szerzője levéltári forrásokra támaszkodva Alsó-Szabolcs ukrán szórványlakosságával kapcsolatos XVI.II. század végi történeti demográfiai, népességtörténeti, valamint nyelvhasználati problémákhoz szolgált adalékokat.

5 Meglátásunk szerint a szórványukránsággal kapcsolatos problémák közül a településtörténeti kérdések a legkidolgozatlanabbak, adatok hiányában, ugyanis nagyon kevés helyen lehet pontosan, megbízhatóan tetten érni az ukránok megtelepedését. Északkeletmagyarországi cirillbetűs kéziratok nyomában járva néhány olyan anyagra is bukkantunk, amelyek a történeti Zemplén megye két községe, Rudabányácska és Bodzásújlak XVII. század végi, XVIII. század eleji megtelepedéséről szólnak, pontosabbá téve, kiegészítve Paládi-Kovács és Niedermüller által a Zemplén megyei, illetve a rudabányácskai ukrán letelepedésről elmondottakat.

6 A két községre vonatkozó 170l-es keltezéssel ellátott iratok másolatban maradtak fenn,

7 így érintenünk kell a másolatok keletkezésének idejét, valamint megbízhatóságuk, hitelességük kérdését is. A Rudabányácskával kapcsolatos „statucionalis levél" két, egy ukrán és egy magyar nyelvű változatban őrződött meg. A két irat összevetése alapján nem állapítható meg teljes biztonsággal, hogy melyik a másolata az eredetinek, melyik a fordítása; több tényező szól azonban a mellett, hogy az eredeti okmány magyar nyelven készült, az ukrán változat pedig a magyar szöveg fordítása. A magyar nyelvű másolatban az is feltüntetésre került, hogy az eredeti az ungvári püspöki levéltárban lelhető fel. E másolat minden valószínűség szerint azelőtt készült, mielőtt az eredetit beszállították a püspökségi levéltárba. Hitelességét, forrásértékét sok más tényező mellett egyértelműen az bizonyítja, hogy a benne említett Szlopnay János pataki udvarbíró tevékenysége a XVII-XVIII. század fordulóján dokumentálható. Az Archívum Rákóczianumban közzétett 1701 — 1710 közötti évektől származó Uradalmi Leveleskönyv bejegyzése szerint Szlopnay János 1709-ben több udvarbíróval együtt felszólítást kapott arra, „Hogy praefecturája alatt lévő jószágban minemű mesteremberek találtatnak: conscribáltatván, minden haladék nélkül specificatioját udvarhoz küldje, akár nemes, — akár taxás ember légyen az . . ."

8