A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

VOLOGDAI TANULMÁNYOK - A. B. Kuznyecov: Balti-finn és permi elemek Közép-Szuhona vidékének vízneveiben

Balti-finn és permi elemek Közép-Szuhona vidékének vízneveiben A mai Oroszország európai részének északi területén,

1 egy évezreddel ezelőtt élt szlávok előtti lakosság etnikai összetétele rendkívül tarka volt — több, mint tíz különböző finnugor törzs élt itt. A „Provesztye vremennik let"-ben a kijevi — pecseri szerzetes és krónikaíró Nyesztor a következő törzsekről tesz említést: karjalai, vót, izsór, jemi, zavolocsszki csugy, murom, meri, mecser, mari, pecsora, ugor és végül a veszi (= vepsze) és permi törzsek. Az említett népek többnyire szétszórtan éltek, gyakorta változtatták lakóhelyüket, egyik helyről a másikra vándorolva - mindez természetesen tükröződik abban, hogy Észak helynévkutatásában nehezen lehet bármiféle időrendi vagy etnikai rétegződést megkülönböztetni. Ebben a tanulmányban megkísérlem különválasztani a balti-finn és permi elemeket Észak-Szuhona (a mai Vologda megye Tarnogszki, Totemszki, Babuskinszki, Mezsdurecsenszki járásainak) szubsztrát (azaz eredeti) helyneveiben. A kutatási terület kiválasztása korántsem véletlen. Éppen itt - mint ahogy azt az archeológiai kutatások eredményeképpen megállapították, és amiről a továbbiakban meg is győződhettünk — érintkeztek egymással a finn nyelvű vepszek és a mai komi nép elődei, az ősi permi nép, vagy permik az i. sz. I. évezred közepétől az i. sz. II. évezred elejéig. Az említett időszakban alapjában véve végbe is ment a szubsztrát helynevek egész tömegének kialakulása. L. A. Golubeva

2 sokéves archeológiai kutatásai és A. I. Popov,

3 valamint N. I. Bodanov

4 nem nagy terjedelmű, de Vologda megye nyugati felének helynévkutatása szempontjából fontos munkái elősegítették annak a krónikákból ismert ténynek a tudományos alátámasztását, hogy Belozerje szlávok előtti lakosságát alapjában véve a mai vepszek ősei alkották (a IX—X. századi orosz írásos forrásokban „Veszi" törzs). Az úgynevezett Vologdai Poozerje (az Onyezsszkoje, Belője, Vozse és Kubenszkoje tavak közötti terület) szubsztrit helynevei nemcsak általánosságban, hanem apró részleteiben is megfelelnek a vepsze nyelv fonetikai és morfológiai törvényeinek. Nem véletlenül írta még a XVI. század elején egy európai diplomata és utazó Sigiemund Gerberstein

5 „A moszkovitszki dolgokról való feljegyzések"-ben, hogy Belozerje lakosai az oroszon kívül még egy nyelvet tudnak és gyakran használják. Ez a nyelv nyilván a vepsze volt. Azonban, hogy milyen messzire hatoltak az ősi vepszek kelet felé a Belozerjétől a Szukona-medencéig, még nincs teljes mértékben feltárva. L. A. Golubeva

6 az előző évek toponímiai kutatásait összegezve arra a következtetésre jut, hogy a Vozse és Kubenszkoje tavaktól keletebbre a vepsze nyelvből eredeztethető helynevek mennyisége érezhetően csökken. Egyébként vannak tanújelei az Arhangelszk megyei Beloje-tótól messze északkeletre, a Pinega-folyó közepe táján végzett vepsze helynévkutatásnak. A leningrádi tudós G. J. Szinina a vepsze hely- és víznevek tipikus példáit fedezte ott fel. Az uráli Gorkij Tudományegyetem professzora, Észak helynévkutatásának nagy szovjet tudósa A. K. Matvejev

1 még határt is húzott a balti-finn és permi helynevek között a Vicsegda folyó közepe táján, azaz a mai Komi Köztársaság keleti határa mentén. Jelen munkában megkíséreljük megdönteni A. K. Matvejevnek ezt a tételét.