A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

VOLOGDAI TANULMÁNYOK - A. V. Bikov: A Vologda Területi Múzeum numizmatikai gyűjteménye

anyag teljességével, a fő figyelmet most már a minőségre fordították. A gyűjteményben egyre inkább eltűnnek a „fehér foltok", néhány területen már teljes a gyűjtemény. A 60-as években kísérletezni kezdenek a gyűjteményen belüli önálló részlegek kialakításával, a kronologikus sorrend elvének megfelelően. Ekkor fordítják figyelmüket a nyugati érmékre, amelyeknek a mennyisége jelentéktelen volt, a minőségük is hagyott maga után kívánnivalót. Az utóbbi években a VTM numizmatikai gyűjteménye jelentősen bővült új darabokkal. 1980-83 között a múzeum megszerzett négy értékes érmeleletet a XVIII-XIX. századból, valamint A G. Aszekritov magángyűjteményét, amely érdekes és ritka érméket tartalmaz, és kiegészíti a gyűjtemény megfelelő külföldi érmeritkaságait. Jelenleg a múzeum numizmatikai gyűjteménye a következő részlegekre osztható strukturálisan: - A gyűjtemény legrégebbi példányai a Boszporusz uralomból valók, Pantikapei és Olvia veretei (i. e. III—II. évszázad). Az antik pénzérmék alapját az I—IV. századi római császárság antonianiusai, sestertiusai és dupondiusai képviselik. A legrégibb pénzérme Octavianus Augustus császár korából származik. Az ókori Róma pénzérméinek a felét a III—IV. századi antonianiusok teszik ki, amelyek két homogén csoportra oszthatók oxidbevonatuk alapján. Ezen leletek keletkezésének kutatása alapján feltételezhető, hogy az adott példányok egy olyan értékes csoportnak a tagjai, amely a vologdai terület határain belül látott napvilágot. A feltételezések szerint ezek az érmék nem egyértelműen bizonyítékok, de feltételezhető, hogy ezek képviselik a római pénzérmék előfordulásának északi hatását,

3 amely természetesen tágulhat az északkelet-európai új leletek felfedezésének mértékében. — A korai középkort azok a bizánci pénzérmék képviselik, amelyeket az Arab Kalifátusban és Nyugat-Európa államaiban vertek. Az összes pénzérme, három bizánci kivételével, archeológiai ásatásokból származik, temetkezési helyeken találták őket női ékszerek formájában. A legérdekesebb lelet egy nyaklánc, amely arab dirhemekből és biaánci pénzérmékből áll, amelyet szláv sírok ásatásai során fedeztek fel az usztyuzseni körzetben vologdai területen. A dirhemeket, dénárokat, bizánci pénzeket azonban nemcsak ékszerként alkalmazták. Az időszámításunk utáni első és második évezred fordulója körüli időkből származó archeológiai ásatások anyaga alapján Európa északi területén kialakultak már a pénzforgalom csírái,

4 ahol az adott pénzérméket főként a dirhemeket és dénárokat „általános fizetőeszközként" használták. Ezt támasztják alá az arab dirhem1. Litinius császár pénze (307-323) 2* 23