A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Národopisné informácie - 1981. (Bődi Erzsébet)

torkodás, a lakosság etnikai összetétele mind olyan témák, amelyeket a néprajztudomány mindenkor előtérbe helyez a helyi sajátosságok kutatásának érdekében. A jelen kiadvány az archaikus aratásra és a cséplésre, az állattartásra, a fafeldolgozásra, a táplálkozásra, az építészetre, a családra, a lokális kapcsolatokra, az amerikai kivándorlásra, a népi jogszokásra, néhány prózai alkotásra vonatkozóan közöl értékes adatokat. A 14 tanulmány közül terjedelmi korlátok miatt csupán egyről had szóljunk részletesebben. Abelová Viera a trencsényi múzeum munkatársa a két faluban táplálkozási anyagot gyűjtött. Értékes adatai közül megemlítjük a kásaételekhez tartozó buchtiX, a kukorica pulentajat, a lepények közül az árpa stoláskouX, a balkánnal ízesített burgonyaalapanyagú zemkovét, a pacharit, a mechurkiX, a kenyértésztából készült podlisnakiX. A kenyér erjesztő anyagának helyi neve zákvas vagy naocestu. A lakosok három kultikus kenyeret sütöttek: a kapustnarX, ZtedrákoX és a pupkoviniX. Viszonylag kevés a kalácsok csoportjához tartozó sült tészta: baba, kotrbanec, opekance és a nagymúltú ma archaikusnak számító krvavá baba, mely disznóöléskor nyert vérrel összekevert lisztből sült, erjesztett tészta. Ilyen és ezekhez hasonló, számunkra is figyelemre méltó, nagyon érdekes recens anyagot találunk az egyes tanulmányokban. Az északi magyar nép kultúrájának kutatásakor mindenképp kezünkbe kell venni ezt a kötetet is. A harmadik számú közlöny a Csehszlovák Néprajzi Társaság 1981-ben Poprádon megtartott konferenciájának anyagát tartalmazza. A konferencia résztvevői ezúttal egy olyan általános szintű, egyre gyakrabban felvetődő társadalmi kérdésről mondták el véleményüket, mint a hagyomány (tradíció) és a változás (jelenkutatás). Jól tudjuk, hogy mindkét jelenség minden emberi társadalom egyetemes sajátossága. A társadalomfejlődés folyamatában a hagyományokhoz való ragaszkodás és a változás mértéke viszont eltérő. A szocialista viszonyok között eddig sohasem tapasztalt ütemben alakult át, változott meg a paraszti kultúra. A konferencián elhangzott 28 tudományos beszámoló jelentős elméleti, módszertani álláspontokat és nem utolsósorban gazdag tényanyagot sorakoztatott fel a jelenkori paraszti kultúra kutatásához. Közülük 22 tanulmány olvasható a közlönynek ebben a számában. Az elsők között találjuk a tradicionalizmus, a kultúra dinamikáját meghatározó tradíció és változás kutatását. A szervezők gondosságának köszönhető, hogy ezeknek a folyamatoknak a vizsgálatáról két folklórkutató foglalta össze többéves tapasztalatát. Horváthová Emília a tradicionalizmus szerepét tárta fel, Ujváry Zoltán a változás mechanizmusát mutatta be, azt több helyen is példákkal alátámasztva. Benel Bohuslav tanulmánya is elméleti jellegű. Bogatürjov G Pjotr módszerét írja le a néprajzi tények funkcionálásának csoportosításáról. A legtöbb kutató azonban egy adott helyi kultúra változásairól számol be. így a tanulmányokban fontos adatokat találunk Szilézia, a Szepesség, Morvaország és a MagasTátra népi műveltségéről és a folklórizmus kialakulásáról a népművészetben. A kötet tartalmi gazdagságára és fő vezérfonalára, a változás problematikájára a magyar szakemberek bizonyára felfigyelnek. Kár, hogy ez a kiadvány is kis példányszámban jelenik meg. BŐDI ERZSÉBET 12 181