A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS - Lukács Gáspár: 30 éves a Matyó Múzeum

30 éves a Matyó Múzeum Ha a Matyó Múzeum történetéről beszélünk, úgy érzem, lehetetlen szó nélkül elmenni a mellett a tény mellett, hogy ez a harminc éves történet voltaképpen már jóval előbb, legalább másik 30 évvel azelőtt elkezdődött. Méghozzá pontosan azon a helyen, ahol — minden várakozás, sőt elvárás szerint is - kezdődnie kellett: a gimnáziumban. S csak egy háborús katasztrófa akadályozta meg a szerves továbbfejlődést. Bayer Róbert, a gimnázium első igazgatója ugyanis már a 20-as években lerakta egy gyűjtemény alapjait, amely ugyan egyelőre még nem múzeum, „csak" néprajzi gyűjtemény, nem is a nagyközönség számára, „csak" amolyan iskolai múzeum, de a szülőföld ismeretét, a szülőföld szeretetét kitűnően inspirálta, évtizedekkel a későbbi honismereti szakkörök megalakulása előtt. S mikor az igazgató 1936-ban, nyugalomba vonulásakor az egész gyűjteményt (saját gyűjteményét) az intézetnek ajándékozta, az már nemcsak népművészeti anyagot tartalmazott, hanem kibővült a tárgyi néprajz más területeiről is. És — ami a legfontosabb a jövő alakulása szempontjából - ebbe a honismereti szakkörbe „járt" már a későbbi tényleges Matyó Múzeum megalapozója és első igazgatója, Dala József is, aki rajztanár volt a gimnáziumban. Sajnos, ez az értékes gyűjtemény később, a harcok alatt és után nyomtalanul eltűnt, s így a felszabadulás után mindent teljesen elölről kellett kezdeni - egészen új anyaggal, de a régi szellemben, s a régi célok kibővítésével. így, ilyen előzmények után alakult meg 30 évvel ezelőtt — még mindig hosszas vajúdás után — most már a tényleges Matyó Múzeum, nagyrészt idegen, a budapesti Néprajzi Múzeumtól és a miskolci Herman Ottó Múzeumtól kölcsönkapott anyagból a már meglevő, egyelőre elég gyér saját anyag kiegészítéseképpen. 1952 nyarán, amikor is a községi tanács átengedte a múzeum céljaira a régi „Korona" vendéglő és szálloda (ma a Matyó HISZ magja) patinás épületének emeletét, s a Múzeumok Központi Igazgatósága kiállításokat rendező szakemberei — Barabás Jenő egyetemi adjunktus forgatókönyve alapján — hozzáfoghattak a berendezési munkálatokhoz. 1953. júl. 26-án már a látogatók számára is megnyílt a múzeum. A kiállítás megrendezésében (akkor is, mint azóta mindig) oroszlánrésze volt Balassa Ivánnak. A matyó múlt emlékeit a legutolsó pillanatban mentették be a múzeum falai közé és vitrinjeibe, hiszen éppen az 50-es évek elején fújta el a modern idők szele az élet minden területéről a matyó népviseletet is, és a felszabadulás hozta társadalmi és gazdasági átalakulás gyökeresen átalakította a matyó életformát is. S a mai új nemzedék, még a helybeli is, már csak a múzeum falai között ismerkedhet a régi matyóélet eleven, hiteles színeivel. Nem is szólva arról — amire akkor még tán nem is gondolhattak —, hogy az egész országban, de szinte világjelenségként is, annyira (s egyre inkább) előtérbe kerül, szinte „divatba jön" az érdeklődés a népi múlt iránt, melynek egyik legszínesebb, legeredetibb, legművészibb megnyilatkozása éppen a matyó életben, jelesül a matyó népművé*Eló'adásként elhangzott az évforduló ünnepségén. 10* 151