A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS - Kőhegyi Mihály: A középkori Muhi tárgyi emlékeinek feldolgozása 1952-ben (Adatok Bálint Alajos munkásságához I.)

A középkori Muhi tárgyi emlékeinek feldolgozása 1952-ben (Adatok Bálint Alajos munkásságához I.) A múlt század nemzeti öntudatra ébredésével meginduló középkori kutatás tárgykiválasztását az éji homályba vesző régi dicsőségünk visszaidézésének gondolata irányította.

1 Könnyen érthető, hogy ebben a légkörben nevelődött kutatóink ugyanúgy, mint a példaképnek számító Nyugaton elsősorban előkelőink rangos hagyatékát tartották méltónak a feltárásra és feldolgozásra, így természetesen a művészet mutatós darabjai kerültek előtérbe.

2 A kor tudományosságának felbecsülhetetlen anyagot gyűjtő pozitivizmusa ennek a romantikának a hatása alatt inkább a nagy, reprezentatív emlékekre irányult, közöttük legelsősorban az építészetre.

3 A múlt század vége felé, a millenniumi felbuzdulás a honfoglalók hagyatéka mellett kora Árpád-kori, első királyaink pénzeivel keltezett temetőinkre is ráirányította a figyelmet s az érdeklődés helyibbé válásával számos pusztatemplomot tártak fel a századforduló táján. Ezeknek a szerény méretű ásatásoknak a célja úgyszólván csak a templom alakjának a meghatározása volt. Közlésüknél is megelégedtek a templom alaprajzának és néhány feltárt sírnak az ábrázolásával, továbbá egy-két lelet ismertetésével. Az „össze-vissza" fekvő embercsontokat csak általánosságban említették meg.

5 A hiányt még ma is részben pótoltuk csupán.

6 A népvándorlás kori corpusok mellett eltörpülnek — mennyiségben és a tárgyi feldolgozás pontosságában — azok az emlékek, amelyek a magyar középkor századára vonatkoznak. Pedig ezek rendszeres feltárása és összevetése a XI—XV. századra vonatkozóan az okleveles anyaggal,

7 a népesség eloszlására, összetételére,

8 kultúrszínvonalára, a külföldi hatásokra, a honfoglalás kori ízlés és műgyakorlat továbbélésére döntő jelentőségű emlékanyagot eredményezhetne és kérdéseket tisztázhatna, melyeket másirányú kutatás nem közelíthet meg. A munka kiszélesítését, egyben az emlékanyag óriási gyarapodását jelentette az elpusztult falvak lakóhelyeinek feltárása.

9 Ezt a történeti érdeklődésűvé váló néprajznak a középkori régészettel szemben támasztott igénye indítja meg.

10 Mások (Kroller Miksa,

11 Höllrigl József,

12 Zoltay Lajos,

13 Szabó Kálmán, Papp László,

15 Bálint Alajos

16

} munkássága mellett Leszih Andornak egy elpusztult középkori falu: Muhi ásatását tartja számon a kutatás. Mindenki előtt ismeretes volt, hogy 1934 és 1941 között — természetesen megszakításokkal — dolgozott itt Leszih Andor, de anyagát nem közölte.

17 Amikor a világháború dermedtségéből feléledt régészeti kutatás számba vette teendőit, egyik legsürgősebb feladatának érezte népünk középkori életének megismerését. A múzeumok raktáraiban heverő leletanyag feldolgozására munkaközösség alakult az 1950-es évek elején. Ennek XVIII. számú csoportjaként szervezték meg a középkori munkaközösséget, melynek közvetlen célja a középkori falukutatás szempontjainak kidolgozása, illetve a hiteles tárgyi emlékanyag gyarapítása volt. Munkája két irányban indult meg. Elsődlegesen az elpusztult középkori falvak helyének tervszerű felkutatására, az ásatásra alkalmas helyek kiválasztására és feltárására törekedett. Ugyanakkor a vidéki múzeumokban régebben összegyűjtött, de addig még közöletlen középkori tárgyi anyag hiteles számbavételét is megkezdte.

18 A miskolci múzeum ilyen szempontból a legjelentősebb vidéki gyűjtemények közé tartozott. Az anyag zömét a Leszih Andor Muhi ásatásából származó darabok jelentették. Fel-