A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Tóth Judit: Locsolóversek Alsóvadászról

Locsolóversek Alsóvadászról A jeles napokkal foglalkozó néprajzi tanulmányok szűkszavúan emlékeznek meg a húsvétról, a húsvéti locsolásról, a szokás igen kevés archaikumot őrző, kimondottan vallásos jellege, s ebből eredően viszonylag egységes rendje miatt. A locsolkodás ősi katartikus, termékenységvarázsló szerepe és azt ezt kifejező formái (vízzel való öntözködés, a tojás és tojáshéj mágikus célú felhasználása) századunkban egyre inkább visszaszorultak. A szagos vízzel történő locsolás, a gyerekek adománykérő köszöntése, a legények, férfiak tisztelgő ünnepi látogatása újabb keletű szokás. A húsvéti köszöntő versek legtöbbje is országosan ismert és nem népi eredetű,

1 ezért kevésbé foglalkoztatta a kutatókat. Pedig a papok, kántortanítók mellett sok köszöntő szövege ered vallásos érzelmű parasztemberektől: elsősorban névnapi és húsvéti verseké. Ezek egy része a falu nyilvánossága elé kerülve, a helyi elvárásoknak megfelelő tartalmával és formájával rövid időn belül az adott közösség (település) szokásköltészetének része lett. így a folklórkutatásnak is feladata odafigyelni ezekre és összegyűjteni őket. Azonban ha jegyeztek is föl locsolóverseket, — az erdélyieket kivéve — elenyészően kevés került belőlük publikálásra.

2 Az egy-egy településen ismeretes köszöntőket pedig még senki sem vette számba. Ezzel a közléssel arra is szeretnénk felhívni a figyelmet, mennyire fontos a folklórgyűjtőnek a szokásgyakorlás ma még meglévő alkalmain jelen lenni, a szokásjelenlegi életét, a szokásköltészet alkotásainak funkcionálását a megfelelő szituációban megfigyelni, rögzíteni. Egy nagyobb összefoglalás előzményeként itt egy abaúji református település, Alsóvadász locsolóverseit mutatjuk be. A faluban az öntözködés szokása máig él, adomány (pénz- és édesség-) gyűjtés céljából. A hímestojás festése és ajándékozása az ötvenes évektől elmaradt. A szokás mozzanataiban sem különbözött, különbözik az országosan ismert és még gyakorolt formától. A legfiatalabbakkal kezdve kora reggeltől a délelőtti istentiszteletig járták a falut a gyerekek. Délután a legények és a felnőtt férfiak, ők már nem verseltek, illetve rokonság, jó szomszédság esetén rövid, tréfás, sokszor obszcén szövegeket mondtak. A locsolkodásnak ez a rendje jelenleg is. A most közölt verseket 1984 nagypéntekjén és húsvétján vettük hangszalagra Kovács Ágnes iskolaigazgató segítségével, akinek itt mondok köszönetet gyűjtött anyaga átadásáért. Az adatközlők között minden korosztály képviselője szerepel. így hiteles, bár csak viszonylag teljes képet kapunk a faluban ismert és ma is mondott locsolóversekről. Néhány újabb darabbal még mindenkor kiegészíthető ez a gyűjtés. Továbbá: csak két vers (34., 35.) képviseli itt a húsvéti verseknek egy - általunk sokkal nagyobb súllyal meglévőnek ítélt — csoportját: a tréfás, vaskos, nemegyszer obszcén szövegű köszöntőket. Hiányuk a gyűjtés nehézségeivel magyarázható. Az egyes verseket ma már nem lehet korosztályhoz kötni. A rövid négysorosokat két-, hároméves kicsikkel is megtanítják, de mondják nagyobbak, sőt felnőttek is, gyorsan letudva a versmondás kötelezettségét. Az általános iskolás korosztálytól még elvárja a falu