A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Faggyas István: A népi állatgyógyítók munkájának korlátozása a putnoki járásban

ezekből származó táplálkozási zavarokat. A gyógyító műveletet száj feszítő vas alkalmazásával végezték, amit zablaszerűen helyeztek a ló szájába. Putnokon a 30-as évek közepétől már két állatorvos látta el a szolgálatot. Ettől az időtől kezdve a közigazgatási hatóság, az akkori főszolgabírói hivatal is erélyesebb kézzel nyúlt hozzá az állatkuruzslóknak nevezett népi állatgyógyító emberek tevékenységének felszámolásához. E célt szolgálta a putnoki járási Főszolgabírói Hivatal 1936. szeptember 26-án kelt 30. 013. sz. Véghatározata az „állatkuruzslás" felszámolásáról. E véghatározat a járás területén elterjedt és több ízben panasz tárgyává tett állatkuruzslás megszüntetése érdekében, eltiltott mindenkit olyan ténykedéstől, amely ténykedést az állategészségügyi törvény állatorvosi gyakorlatnak minősít. Ide sorolta: ,,1. Állatok gyógykezelését, kivéve az elsősegélynyújtást. 2. Hím és nő ivarú sertések (kanmalacok, kanok, kocák), szarvasmarhák (bikaborjak, bikák, tehenek), lovak (méncsikók, mének, kancák), juhok (bárányok, kos és anyák) ivartalanítását, népies nyelven: herélését és miskárolását. 3. A szarutokon gyógykezelés céljából végzett faragást. 4. Fogak ollózását, reszelését, gyalulását, kihúzását csak a vármegye területén gyakorlatra jogosított állatorvos végezhet." Vizdák János sátai kovács és Petenc Pál putnoki kondás a járás területén nagy gyakorlattal végezték a csikók és bikaborjak herélését, a Véghatározat megjelenésének időpontjáig. A járás állatorvosai igénybe vették mind Petenc, mind Vizdák segítségét, főként a nagyobb gazdaságokban végzett heréléseknél. Olyan esetben, mikor több ló, bika herélését vagy sertések miskárolását kellett végezni, a munkájukat jól értő Petenc és Vizdák végezték az állatok ledöntését. Kisegítő tevékenységükkel a műtétet végző állatorvos keze alá dolgoztak s ezzel meggyorsították a munka elvégzését. A lovak ivartalanítását a Véghatározat megjelenése után már nemcsak a gazdaságok, de a gazdák is állatorvossal végeztették, mivel nemcsak a herélő embert, de a ló tulajdonosát is szigorúan büntette a közigazgatási hatóság. Az állatbirtokos gazdaságokra nem vonatkozott a Véghatározatban foglalt tilalmazás, ,dia cselédjei, kanászai, pásztorai és csordásai a 2. pontban felsorolt műveletek egyikét vagy másikát kizárólag az őket alkalmazó állatbirtokos gazdaságához tartozó állatain hajtja végre." „Községek, közbirtokosságok, legelő társulatok és általában a többek által alkalmazott pásztorembereket, kanászokat, csordásokat a heréléstől és miskárolástól a főszolgabírói hivatal eltiltotta. Aki e Véghatározat ellen vétett, amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esett, kihágást követett el, az 1928. évi XIX. tc. 100. § alapján 600 Pengőig terjedhető pénzbüntetéssel, nem fizetés esetén 2 hónapig terjedő elzárással büntette az elsőfokú közigazgatási hatóság."