A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Viga Gyula: A csigacsinálás alkalmai és eszközei a Bükkalján

9. kép. Csigacsinálók a HOM gyűjteményéből kívül — az eszköz tartozékának, az orsónak. A láb nélkül a tárgy instabil, a munka során elmozdul. Az eszköz lapja négy, egymástól jól elválasztható egységre tagozódik, mely tagozódás meghatározó a díszítmény szempontjából is: a hossz egyharmadát kitevő fogóra, az ehhez illeszkedő váll-részre, a test közepén elhelyezkedő bordára, s az ezt övező, különböző hosszúságú és szélességű mezőre, amely csupán a síkdíszítménynek ad helyet, funkcionális szerepe lényegében nincs. (Ettől a szerkezettől csupán a 84. 5. 1. ltsz. borsodgeszti forma (9. kép jobb oldalán) különbözik, ahol a nyél-rész áttört dísze, szívformája jelzi a díszítő igényt, valamint a dísztelen 77.44. 7. ltsz. tokaji darab.). Eszközünk díszítményére két fő rendező elv jellemző. A tárgycsoport egy részénél a különböző felületek, egységek díszítményének összhangja, együttes komponálása, másik részüknél viszont éppen az egyes részek, egységek önálló díszítése jellemző. Legjellemzőbb forma azonban a kettős szerkezetű virágforma: virág, főleg tulipánformájú maga az eszköz teste, s a nyélből kiinduló virágtövet mintáz a díszítmény is. Ebben az esetben a díszítmény a használó felé irányul, annak látósíkjában teljesedik ki. Több tárgynál megfigyelhető — az említett típus mellett is — a test virágformája, a díszítmény azonban ott már nem illeszkedik a formába, éppen ellenkező nézetű. A legtöbb tárgyon megfigyelhető a szélek erőteljes tagolása, karéjos formázása, ami — az illeszkedő külső mező faragásával együtt — határozott díszítő szándék megnyilvánulása. A nyél díszei gyakran stilizált virágos ágak, cserépből (? ) kinövő, hatágú pártázatú virágok, gyakran azonban különböző, változatos formájú, szimmetrikus vésett díszek. Különösen szépek a több tárgyon felbukkanó, tulipánformájú nyelek, melyek plasztikus8* 119