A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Viga Gyula: A csigacsinálás alkalmai és eszközei a Bükkalján

A csigacsinálás alkalmai és eszközei a Bükkalján A csigaleves, a levesbe főzött csiga, csigatészta — mint mindenütt hazánkban — a Bükkalján is az ünnepi alkalmak étele. Az év többi napjain az asszonyok metéltet, kockatésztát, zabkockát, reszelt tésztát, pacalt (belsejében hagymás zsírral megkent kötött tészta, csombéknak is említik), füles tésztát (a négyzet alakú tésztát közepén összecsípték), babszemnyire aprított, s főleg a bablevesbe főzött vagdalt darát, a főleg gombalevesben ízletes csipdelt darát, derelyemetszővel négyszögletűre vágott eperlevelet, széles csíkot vagy lebbencset főztek a levesbe, ám húsvétkor, karácsonykor, lakodalomkor és disznóöléskor elmaradhatatlan volt a csiga. A csigatészta a tyúkhúslevesben a legjobb, ezért általában disznótorban is vágtak baromfit, s annak a levesébe főzték a csigát, s nem a disznóhús levébe. A Bükkalja falvaiban a csigatészta az ünnep, a felhasználás előtti napon készült. A családi étkezéshez a gazdaasszony maga készítette, esetleg felnőtt lánya segítségével, ám ha vendégeket vártak — disznótor, lakodalom -, akkor a csigacsinálás társas munkaalkalom, a közösségi élet sajátos színtere volt. A disznóölés előtt 4—5 asszony gyűlt össze: általában testvér, nászasszony, komaasszony, szomszédasszony jött segíteni a disznótort megelőző délután. Ilyenkor általában 10—12 levél tésztát gyúrtak meg, s a kész tésztát vízben ki is főzték és fatálban tartották másnapig. Vidékünkön a csigatésztát mindig vízben főzik ki, soha nem a levesben, s a forró levest a kifőtt tésztára merik rá. Az igazi csigacsinálót azonban a lakodalom előtti napon rendezték. Falvainkban általában szombaton van a lagzi, így a csigacsinálóba pénteken gyűltek össze. Az elmúlt két évtizedben — fő'eg a női munkavállalás miatt — már nem ennyire kötött a csigacsináló időpontja. Borsodgeszten pl. már a lakodalom előtti vasárnap, esetleg még az azt megelőző hét 2—3 estéin is összegyűlnek az asszonyok, mert egyszerre nem tudják vállalni az éjszakába nyúló munkát. Ezzel az is együtt járt, hogy ma már kész csigatésztát is tartanak otthon, sőt, ha szükséges, akkor mástól is vesznek, nem ragaszkodnak annyira a frissen gyúrthoz. Ujabban piacon is árulják a csigatésztát: Miskolcon, Egerben, Mezőkövesden árulják a bükkaljai asszonyok, napjainkban 100—120 Ft-ért kilóját. Cserépfalun azonban napjainkban is a lakodalom előtti délután hívják egybe a csigacsinálót. Ilyenkor déltől késő estig készül a csiga: 100—150 levelet dolgoznak fel, minden meghívott házra másfél levelet számítva. A csigacsinálóba minden - a lakodalomba meghívott - háztól mennek. Cserépfaluban gyakran még a szomszédos falvakból (Bükkzsérc, Bogács, Cserépváralja) is besegítenek a meghívott rokonok. Általában egy-egy tányér lisztet, s 10-12 tojást visznek magukkal a meghívottak. A szobákat kiürítik, s asztalokat kérnek kölcsön a szomszédokból is, azokat állítják be a helyiségekbe. Kérnek kölcsön székeket is, de készítenek alkalmi ülőhelyeket deszkákból is. Cserépfalun ma is 50-60 asszony gyűlik össze az ilyen alkalmakkor. Egyaránt járnak fiatalok és idősebb asszonyok. Mindenki érkezési rendben foglal helyet az asztaloknál.