A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Dankó Imre: A legrégibb vásárhirdetésről, a forrói vásárokról

visszaadatja Jakab fia Jánosnak.

6 A továbbiakra nézve nem közömbös, hogy Forró határában a kassaiaknak már a XIV. században vannak szőlleik, hasonlóképpen erdőbirtokaik is. A XV. és a XVI. század fordulójára a forrói birtok döntő többsége Szathmáry vagy Szakmáry György előbb pécsi püspök, majd esztergomi érsek és főkancellár kezébe jutott. 1427-ben, amikor a birtok ismét eladományozásra került, 51 portából állott. Szakmáry György, 1521-ben, Bakócz Tamás halála után lett esztergomi érsek. Kezében nagy vagyon és nagy hatalom összpontosult. Életrajzírói úgy tudják, hogy kassai születésű volt. Vagyonát példanélkül való módon a közjóra fordította. Végrendeletében 60 000 aranyat hagyott a Frigyes császárnak elzálogosított magyar városok és várak visszaváltására, forrói birtokát pedig szülővárosára, Kassára hagyta. Mégpedig azzal a kikötéssel, hogy jövedelméből a kassai dómot állandóan jól karban kell tartania a városnak és a forrói plébánia kegyúri tisztét a városnak kell ellátnia. így került Forró Kassa város tulajdonába, bár Kassa nem mindjárt tudott birtoklásának érvényt szerezni. Hiszen Ferdinánd 1540-ben még el is adományozta Serédy Gáspár felső-magyarországi kapitánynak.

7 Kassa végül is birtokába jutott aztán a forrói birtoknak és kötelezettségeiből kifolyólag példamutatóan gondoskodott egyrészt a kassai dómról, másrészt Forró községről. Forró eredeti magyar jobbágy lakossága a XVII. század végén dúlt pestisben majd teljes számban kihalt. A földesúr, Kassa városa ekkor Tőkés, Karecsány, Hámor községekből szlovák jobbágyokat telepített a kihalt magyar jobbágyok helyébe. Forróból, a környező magyar települések világában egy kis szlovák sziget lett. Ahogy láttuk, Fényes Elek, 1851-ben egyenesen tót mezővárosnak mondta. A XVIII. század közepére esik, hogy a szlovák telepesek beilleszkedve a forrói viszonyokba, vásárszabadalmat kaptak. A vásárszabadalmat a földesúr, Kassa városa szerzi meg birtokának, amihez lehet, hogy egyidejűleg, de lehet, hogy valamivel később mezővárosi minősítést, besorolást is szerez. A továbbiakban aztán mint jeles vásárhely, mezőváros folytatta Forró életét. A mezővárosi minősítés jeleként értékelhetjük a XVIII. század végén, a XIX. század elején kialakult hétfői hetivásárokat is. Forrót az 1876. évi közigazgatási reform (a XXXIII. tvc.) is megtartotta mezővárosnak, az ezen közigazgatási reform al apján készült Ballagi-Király-féle földrajz egyenesen „népes mezőváros"-nak mondta.

8 Forró és vásárai 1860 után kezdtek hanyatlani, amikor is megépült a Miskolc-Kassa-i vasút. Már ebben az időben nagy előnyre tett szert vele szemben, főleg állatforgalom tekintetében a közeli, baromvásárairól régebbről is híres Szikszó. A világháború után pedig, amikor is Kassát országhatár választotta el egykori birtokától, egyenesen gyors hanyatlásnak indult. Kifejezésre jutott ez abban is, hogy Abaúj megye magyarnak maradt részeinek központja Szik szó lett. Minthogy a forrói vásárok keletkezése, egyáltalán Forró birtoklása körül oly nagy jelentősége volt az egyháznak, Szakmáry Györgynek, a kassai dómnak, illetve Kassa városa forrói kegy uraságának, föltehető hogy a forrói vásárok valamelyike búcsúvásár eredetű. Visszatérve most vásárhirdetésünkre, ha azt tipográfiai szempontból vesszük vizsgálat alá, hasonló feltételezéshez juthatunk. A vásárhirdetmény papírja minden bizonnyal kassai papír, a kassai csermelyvölgyi valamelyik papírmalom terméke. A papírlapokon ugyan vízjel nem található, ami állításomat alátámasztaná. Ellenben más, kétségtelen XVIII. századi kassai származású papíranyaggal való összehasonlítás amellett szól, hogy kassai papírról van szó. Erre vall a nyomdai munka is. Kassán ebben az időben a jezsuiták nyomdája működött (a jezsuiták 1601-ben jöttek a városba, hamarosan iskolát, főiskolát, nyomdát létesítettek; nyomdájukat 1774-ben 1 .anderer János vette meg és működtette tovább). Ez a nyomda főleg úgynevezett aprónyomtatványokat készített, kis betűkészlettel rendelkezett. Néhány könyv is kikerült ugyan a nyomdából, főleg vitairatok, imakönyvek, azonban ezek egyfajta újabb, kevésbé elhasznált, nem túlnyomott betűkkel készültek. Nem úgy az aprónyomtatványok - mint amilyen a mi vásárhirdeté-