A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

RÉGÉSZETI ÉS MŰEMLÉKVÉDELMI KÖZLEMÉNYEK - Joó Tibor: A rásonysápberencsi református templom

3. kép. A templomhajó déli oldala a vakolatleverés után, 1972-ben a diadalíven feltárt középkori falfestésmaradványt meg kell őrizni, valamint alatta a festett felszentelési kereszt töredékét és az újravakolás során ki kell hagyni. Ennek konzerválására és a festett szószék átfestésének letisztítására, illetve a teendők megbeszélésére" szakrestaurátorok kiküldéséről intézkednek. Az ekkori állapotot mutatja be a templom déli oldaláról Kamarás Jenő által ekkor készített 7. kép, a részben már kitisztított ritka szépségű román kori tölcsérablakot bemutató 8. sz. felvétel, a hajó második szakaszban épített részének és a szentélynek egyegy elfalazott ablakát bemutató 9. sz. felvétel is. A 10. sz. felvétel jól ábrázolja, hogy a korábbi templom déli falán levő három román ablak közül a középsőt a későbbi átalakítások során milyen idomtalan átépítéssel tették tönkre „alakították át". Az északkeleti nézetből készített 11. sz. kép a sokszor hivatkozott félköríves záródású szentély falazatát, elrontott keleti ablakát és az északi oldalon lebontott hajdani sekrestye falmaradványát mutatja be. A 12. sz. felvétel a hajdani déli kapu befalazott belső képét mutatja. A 13. sz. felvételen ismertetjük a nyugati kapu kibontásánál talált lefaragott, oszlopbélletes román kapuzat vakolat alatt megmaradt részét. 1972. szeptember 25-én (szeptember 7-i és szeptember 21-i újabb helyszíni eljárás és kutatás után) az OMF müemlékfelügyeleti osztály már az alábbi összefoglalást

11 adja a helyreállítást kezdeményező, áldozatos, tevőleges egyéni közreműködéssel segítséget nyújtó Szaniszló Endre ref. lelkésznek (az Országos Református Gyűjteményi Tanácsnak, az Encsi járási Hivatal műszaki osztályának és e tanulmány írójának): „. . . román kori templomuk külső és részben belső műemléki feltárását segítségükkel elvégeztük. Ennek során megállapítottuk, hogy a templom két szakaszban épült. Korábbi nyugati része feltehetően a XII. sz.-ban készült, alsó kőkváderes falazaton téglafalazással, sarkain falpillérekkel, nyugati homlokzatánál egykori kegyúri karzaton emelkedő toronnyal, amelynek csak homlokoldala maradt meg az oromfalban. Ennek alján lefaragott román oszlopbélletes kapuzat egyik oldala és lefaragott ive került elő, fölötte a belsőből karzat fölötti magasságban nyíló fülke átmenő íve, a tetőtérben pedig formatéglákból készült ikerablak. A déli oldalon három tölcséres román lőrésablakot tártunk fel, ezek közül a keleti teljes egészében ép, a középsőnek félkörös záradéka maradt meg, a nyugatinak a bal káváját szélesítéssel kibontották és záradékát megemelték. A későbbi, feltehetően XIII. sz.-i keleti kő-