A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

RÉGÉSZETI ÉS MŰEMLÉKVÉDELMI KÖZLEMÉNYEK - Csorba Csaba: Nyíry Dániel régészeti munkássága

bírságok - aktáinak ügyintézését bízták rá. A város vezetése közömbös volt a levéltár sorsa iránt. Az okmányok és kötetek nyirkos, dohos pincékben penészedtek. Nyiry a sötét zugok mélyén kutatgatva szedte össze az addig senki által nem bolygatott kincseket. Cédulák ezrei gyűltek halomba, munkálkodása azt sejttette, hogy Szendrei ötkötetes monográfiáját alaposságban jelentősen felülmúló várostörténet születik. kHalmayLeszih szerkesztette 1929-ben megjelent új Miskolc-monográfiából azonban éppen őt, a város írott történeti forrásainak legjobb ismerőjét hagyták ki. Jellemző módon a műnek a vármegye településeit bemutató részében a Boldváról szóló fejezetet sem vele, hanem bizonyos Szabó Lajos körjegyzővel íratták, aki még csak nem is számított őshonos Boldvainak, hiszen Erdélyből menekült 1919 után! Csupán annyiban utaltak Nyiry munkájára, hogy megjegyezték: „Nyiry Dániel főlevéltárnok kutatásai nyomán írta" ama bizonyos körjegyző. A Boldva határában levő újkőkori, bronz- és keltakori leletekre, meg állítólagos szarmata-jazig tumulus létére is Nyiry kutatásai alapján utalt a cikk írója. Az 1970-es évek régészeti kutatása az újkőkori (bükki kultúra) nyomokat meg is találta és hitelt érdemlően igazolta a ref. templom körzetében. Nyiry Dániel fiatalon, 53 éves korában váratlanul - hunyt el, 1932. február 26-án, Miskolcon. Rövid influenza közben fellépett szívbénulás végzett vele. Özvegyére öt árva gyermek neveltetésének gondja szakadt. Halála után a Magyar Jövő c. miskolci napilap két megemlékező cikkben is búcsúztatta, részletesen taglalva életművének jelentőségét, szerény, munkás emberségét, tisztességét. Az 1932. február 27-i név nélkül megjelent nekrológ szerzője utal arra is, hogy „Sajnos rendkívül sok megállapítása és történelmi adata egyáltalán nem került nyilvánosságra, vagy pedig csak jegyzetekben van meg. Nyiry Dániellel tehát a ma élő magyar történészek egyik kiválósága is elveszett." Ami tragikus: nemcsak régészeti munkálkodásának tárgyi dokumentumai keveredtek el szinte kibogozhatatlanul, hanem történeti jegyzetei is megsemmisültek a II. világháború folyamán; addig a család híven őrizte a hatalmas cédulagyűjteményt. Csak kis töredéket sikerült megtalálni belőle az utóbbi időben a megyei levéltár egyik még rendezetlen részlegében. Halála után Nyiry Dániel tevékenységét mind az országos, mind a helyi tudományos köztudat elfeledte. Alig hét esztendővel elhunytát követően jelent meg Csikvári Antal szerkesztésében Borsod vm. monográfiája, amely Boldva kapcsán már csak Zalán Menyhért, Kühár Flóris és Kniewald Károly kutatásairól emlékezett meg, Nyirynek már a nevét sem tartotta érdemesnek feltüntetni; egyedül a vármegye műemlékeinek ismertetése kapcsán utal rá Leszih mint ásatóra. Az azóta megjelent múzeumtörténetek (Leszih, Komáromy, Banner stb.) sem említik Nyiry nevét. Halálának fél évszázados fordulóján tartott megemlékezésünk a megye és Miskolc város múltjának érdemes kutatóját szerette volna a feledésből kiemelni. Mind történészként, mind régészként sokat ígérő tehetségnek számított, a város és a megye kutatása sokat vesztett korai halálával, gyűjteményei megsemmisülésével. Legjelentősebb ásatásának eredményeit az 1970-es évek régészeti kutatása minden részletében igazolta, akarva-akaratlanul késői elégtételt szolgáltatva. Noha nem volt Nyiry Dánielnek semmiféle régészeti képzettsége, mégis sokkal korszerűbb, sok tekintetben tudományosabb volt a szemlélete, mint nem egy korabeli szakembernek. Illő tehát, hogy őt is besoroljuk a megye legjelentősebb egykori régészeinek sorába. Csorba Csaba JEGYZETEK 1. Borsod-Gömör-Kishont vm. Levéltára. Alispáni iratok 4038/1928. 2. Ezúton köszönöm meg Nyiry Dénes és Gádor Judit szíves szóbeli információit.