A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

RÉGÉSZETI ÉS MŰEMLÉKVÉDELMI KÖZLEMÉNYEK - Csorba Csaba: Nyíry Dániel régészeti munkássága

az ügy fontosságát. A válasz — az elutasító válasz — hónapokkal később, 1928. január 31-én érkezett meg Mikszáth Kálmán miskolci főispánhoz címezve. Mivel a hivatkozási dátum és szám nem a vármegye alispáni levelével egyezik, úgy tűnik, Miskolc főispánja is a miniszterhez fordult 1927. november 17-én, fél hónappal a megyeiek után. Mikszáth nem is kétezer, mindössze hatszáz pengőt kért. Kurta-furcsa az elutasítás: „Nyiry Dániel főlevéltárnok részére a boldvai kolostor romjainak feltárásának folytatására 600 pengőt kiutalni nem áll módomban. Az ásatással, amennyiben tárcám keretében mégis fedezet találtatnék, vitéz Andorffy Rezső bízatnék meg, aki már az első ásatás műszaki felvételeit is készítette. Ami a Pray Codex keletkezésére és az ásatások eredményére vonatkozó feltevéseket illeti, meg kell jegyeznem, hogy a Pray Codex eredete immár tisztázott kérdés, míg a boldvai apátság történetét kimerítően megoldotta Sörös Pongrácz „a pannonhalmi rendtörténet" XII.b. kötetében ... A miniszter rendeletéből: Dr. Tihamér Lajos s. k. miniszteri osztálytanácsos." Amikor Nyiry ásatási közleménye megjelent — az eredmények mintaszerűen gyors közreadása miatt a mai szakember is csak irigykedhet -, még bizakodott, hogy az addig költött összesen 240 pengőt megtoldja újabb összeggel a miniszter, s a munka folytatódhat. Az elutasítás többszörösen is lesújtó lehetett számára. A levélből ugyanis kiderült, hogy ha valamiképpen sikerülne is pénzt előteremteni, az ásatásból a kezdeményezőt kizárnák, s egy mérnökre bíznák, akinek történeti és liturgiái ismeretei aligha közelítik meg Nyiryét. A kódex és a kolostor kapcsolataival kapcsolatos elemzését is egyetlen vonással félresöprik, arra hivatkozva, hogy már minden „megoldott" a kódex és a kolostor körül. A minisztériumi urak úgy látszik furcsállhatták, hogy mit kereshet egy városi levéltárnok a neki kenyeret adó törvényhatóság - Miskolc - határain kívül, s miért üti bele az orrát a régi iratoktól merőben különböző foglalatosságba, a régészetbe. A helyzet és az ember ismerete nélkül — s ebben része lehet egyes fővárosi kutatók szakmai féltékenységének is - Boldva kutatásának ügyét egyszerűen félretették. A magas fórumról érkező lekicsinylő levél feltehetően a városi és megyei vezetőknek is kedvét szegte, hiszen közvetve olyan utalást tartalmaztak a sorok, hogy kár a közpénzeket ilyenféle még tudományos vonatkozásban is „haszontalannak" számító tevékenységre fordítani. Jellemző egyébként, hogy míg Nyiry az ásatások folytatására 240 pengő pénzt kapott, addig dr. Magasházy Béla megyei főlevéltárnok napidíja és útiköltsége együttesen kicsi híján 120 pengőt tett ki. Magasházy történészként sem vetekedhetett Nyiry kvalitásával, de a megyét is képviselni kellett valakinek, legalábbis formálisan . .. 1928 közepén a 8 -9. összevont számmal megszűnt a Történelmi és Régészeti Közlemények sorozata is. Az egyre nehezedő gazdasági helyzet — a közelgő, s rövidesen kirobbanó világválság elsöpörte a város és a vármegye első történeti-régészeti tudományos folyóiratát. Az utolsó számban Nyiry ismét történeti közleménnyel jelentkezett. A Szathmáry-Király család boldvai - általa rendezett - levéltára Árpád-kori okleveleinek közzétételéhez fogott. Az első rész végére reménykedve jegyezte oda: folytatása következik. Ez a folytatás azonban mindörökre elmaradt. A régészeti kutatást, a terepbejárásokat Felső-Borsodban és másutt nem hagyta abba. Amit gyűjtött, azzal a miskolci múzeumot gazdagította. Az 1945 előtti múzeumi kiállítás jó néhány vitrinjében olvashatták az akkori látogatók a feliratot: Nyiry Dániel ajándéka, Nyiry Dániel gyűjtése. A többszöri költözés során összekeveredett múzeumi anyagban ugyan ma már a legtöbb tárgyról aligha lehet megállapítani, hogy van-e valami köze Nyiry Dániel gyűjtőmunkájához, de ez nem von le semmit munkája értékéből. Élete utolsó éveit többféle gond is nehezítette. Bántotta, hogy munkahelyén nem értékelték tudományos munkásságát, hanem jelentéktelen tucatügyek - például levente-