A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

RÉGÉSZETI ÉS MŰEMLÉKVÉDELMI KÖZLEMÉNYEK - Simán Katalin: Kőeszközleletek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (1978-1982)

Retusált szilánk (IV. t. 7.). Nagy, vaskos szilánk. A jobb szél alul retusált. A hegyet mindkét szél felől gondos retusálással alakították ki. A bázisrész preparált. A bulbus két vékonyítóleütés ellenére is nagy. A talon szabálytalan. Anyaga: hidrokvarcit. Mérete: 108x75x27 mm (Ltsz.: 82. 12. 89.). Fogazott eszköz (IV. t. 2.) Négyszögletes szilánk. A bal széle ép, a jobb szél egész a transzverzális szél közepéig futóan, fogazottan retusált. A bulbust vékonyították, a talon dièdre alakú. Anyaga: szürkés kova. Mérete: 33x32x8 mm (Ltsz.: 82. 12. 63.). Véső (IV. t. 9.). Vaskos szilánk csúcsánál alakítottak ki középsőélű vésőt. A bal szél az alsó felében tompított, ugyancsak tompítóretus van a jobb szél felső harmadában. A bulbust vékonyították, a talon sima. Anyaga: hidrokvarcit. Mérete: 52x28x18 mm (Ltsz.: 82. 12. 234.). Fúró (IV. t. 6.). Kis szilánk, a bal széle mentén magas gerinc fut a csúcsig. A fúróhegyet a hátlap felől alakították ki, a jobb szél ferde, meglehetősen durva csonkításával. A hegyet a hátlapon igen gondosan retusálták. A bulbus viszonylag nagy, a talon sima. Anyaga: hidrokvarcit. Mérete: 35x17x8 mm (Ltsz.: 82. 12. 193.). Az eszközök mellett számos magkövet és rengeteg szilánkot, gyártási hulladékot tártunk fel. Az ipar fiatalos jellegű, az atipikus pengék uralkodnak (34%). Arányát tekintve jelentős még a kaparó-raclette csoport (24%) és a vésők (10%). Típusukat tekintve megemlítésre méltóak a levallois, illetve főként a pseudo-levallois hegyek, pengék, szilánkok. Első ránézésre az egész ipar „levallois technikát alkalmazó felső paleolitikus iparnak" tűnik. Alapos vizsgálat alapján megállapítható, hogy: 1. a levallois hegyek nem felelnek meg a klasszikus levallois technikának, inkább a nyersanyag által megkövetelt, magas fokra fejlesztett eljárás vezetett hasonló megjelenési formához; 2. igen sok az atipikus levallois jellegű szilánk, hulladék; 3. néhány kivételtől eltekintve a magkövek nem levallois technikára utalnak; 4. az ipar fiatalságát elsősorban a típuslista (pengék, vésők, csonkított eszközök) sugallja, de a kidolgozás középső paleolitikus technikára jellemző; 5. a pengék a legtöbb esetben félkész termékek, csak az eszközök alapformájának, és nem önálló eszköznek tekinthetők. Nincsenek meg a jellegzetes, finom, szabályos pengék. Találtunk ugyanakkor a leletanyagban olyan vakarókat, vésőket, amelyek bármely korai felső paleolitikus iparban előfordulhatnak. Megtaláljuk mellettük azokat az archaikus choppereket, chopping-toolokat, amelyek itt inkább eszközkészítő eszközök. Az eszközök kivétel nélkül mind unifaciálisak. Kidolgozásnál találkozunk hátoldali retussal, de teljes felületi megmunkálás a hátlapon egyetlen darabnál sincs. A nyersanyag 96%-a hidrokvarcit, elsősorban helyi, avasi nyersanyag, de van zempléni hidrokvarcit is. Emellett elenyésző mennyiségben a szürke kalcedon, a kova és a kvarcitkavics is szerepel mint nyersanyag. A gyártási hulladékok közt előfordul szarukő és obszidiánszilánk is. összességében a miskolci Avas—Alsószentgyörgyön feltárt eszközkészítő műhelyt a középső paleolitikumba helyezzük, az ipart az igen fejlett technika, a pengék, atipikus kések dominanciája és a határozott unifacialitás jellemzi. 11. Miskolc- Lengyelszótető (1. ábra 11.) Miskolc-Görömbölytől délre földkitermelés közben kerültek elő szilánkok. A feltárult metszetben megállapítottuk, hogy a lelőhely itt is egy erodált domboldal, ahol a jelenkori humuszréteg alatt közvetlenül a harmadkori rétegek találhatók. A szilánkokat ebben a humuszrétegben találtuk. Egyetlen esetben sem lehetett típust meghatározni, kivétel nélkül mind gyártási hulladék. Nyersanyaguk fele-fele arányban hidrokvarcit és szürke kalcedon. A leletanyag jellegéből nem lehet korra, korszakra következtetni. 12. Sajószentpéter-Nagykorcsolás (1. ábra 12.) Sajószentpéter községtől délre, a Nagykorcsolás hegy tetején, a 318. magassági pont