A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

ORSZÁGOS ÜVEGTÖRTÉNETI TANÁCSKOZÁS - Veres László: Az üvegtörténeti kutatások helyzete Magyarországon

ráfiakban a századunk első felében kialakult tévhit megváltozzon. A külföldi szakiro­dalom még napjainkban is azt jegyzi fel, hogy az üveggyártás Európában legkésőbb Ma­gyarországon honosodott meg és az üvegipar „jelentősebb eredményeket Magyarországon sohasem ért el, ami figyelemre méltó emlékünk van, azt mind külföldről, jórészt Ausztriá­ból és Csehországból hozták be hozzánk." 1 9 Melyek azok az ismeretek, amelyek főként az 1960-as évek elejétől fellendülő kuta­tások eredményeként a külföld számára is fontosak lennének és a jelenlegi ismereteink szintjén az európai üvegkészítés történetéről alkotott képet módosítanák? 1. A magyar üvegipar korai kibontakozásáról tanúskodó adatok és a velencei kap­csolat jelentősége a korai időszakban. Ma már fő vonalaiban világos, hogy a XIV. század­ban kifejlődő üveggyártásunk Európában az elsők között állított elő velencei modorú üvegeket. írott források és tárgyi emlékek egyaránt bizonyítják azt, hogy 1419-ben itáliai mesterek dolgoztak Budán és a Felvidéken, velencei stílusú üvegtárgyakat készítő üveg­huták működtek hazánkban. Ausztriában csak 9 évvel később, a többi európai államban pedig több mint egy évszázaddal ezután esik szó velencei modorú üveggyártásról. 20 2. A magyar üvegipar struktúráját tekintve sohasem állott alacsonyabb szinten az európai átlagnál. Ha a különböző korszakokban létező feltételezett és a források bizonyí­tása szerint is létező üveghuták számát összehasonlítjuk más területek üvegipari struktúrá­jával, akkor kimutatható, hogy viszonylag kis területen, nagy sűrűséggel összpontosultak a magyar üvegkészítő központok. A török pusztításokig az üveghuták számát és a huták­ban készített termékek minőségét tekintve a magyar üveggyártás közel azonos szinten állott a korabeli angol, spanyol, portugál és egyes német területek üvegiparával. A cseh üveg térhódítását követően, a XVIII. század végétől kezdődően ez a helyzet jelentős mértékben romlott, de még ekkor volt hátrányban a magyar üvegipar egyes német terü­letekkel szemben, mint Thüringia, Szászország, Mecklenburg. 21 3. A magyar üvegipar a XIX. század végéig megőrizte sajátos vonását, a fúvott stílusú termékelőállítás, mintegy a korai, velencei hagyományok továbbélését jelentette. Az évezredünk második felének üvegművészetét meghatározó cseh üveg csak igen kis mértékben tudott tért hódítani. A török pusztítások után újjáéledt magyar üvegipar ter­mékeinek túlnyomó része az ablaküveg mellett a rusztikus parasztüveg volt, amelyen még érződött a velencei hagyomány, az üveg anyagi sajátosságait legjobban kifejezésre juttató fúvott stílus. A forma uralta a tárgyat, ez adta meg az elsődleges díszét. Tulajdonképpen az európai formakincstől független, önálló világot képviselő parasztüveg-készítés honoso­dott meg, amely jellemző sajátosságainak kimutatása az elkövetkező évek feladata. A pa­rasztüvegek kutatása ezentúl azért is rendkívül fontos, mert ezek a produktumok jelen­tették azt az összekötő kapcsot, amelyen keresztül érintkeztek egymással üvegművessé­günkben az egyes fejlődési állomások. 22 A. A XIX. század második felében igen fontos üvegtechnikai újításokkal jelentkezett a magyar üvegipar. Igen fontos feladat lenne Giergl Henrik Lobmayer-uvegekkel egyen­rangú alkotásainak összegyűjtése, publikálása, 2 3 Pantocsek Leó üvegművészetének teljes megismerése, hiszen a híres Tiffany-üveg az ő újítása nélkül aligha születhetett volna meg. 24 Gallé technikáját egyszerűsítő és a réteges üvegkészítést forradalmasító maratási technika a szecesszió időszakának legjelentősebb üvegművésze, Sovánka István nevéhez fűződik. Az ő munkássága már ismertebb, mint a korábban említett művészeké. Ez első­sorban az utóbbi években megjelent publikációknak köszönhető. 2 5 Azonban Sovánka esetében is adós az üvegművészeti kutatásunk a teljes életmű feltárásával. Veres László

Next

/
Thumbnails
Contents