A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

ORSZÁGOS ÜVEGTÖRTÉNETI TANÁCSKOZÁS - Veres László: Az üvegtörténeti kutatások helyzete Magyarországon

ráfiakban a századunk első felében kialakult tévhit megváltozzon. A külföldi szakirodalom még napjainkban is azt jegyzi fel, hogy az üveggyártás Európában legkésőbb Magyarországon honosodott meg és az üvegipar „jelentősebb eredményeket Magyarországon sohasem ért el, ami figyelemre méltó emlékünk van, azt mind külföldről, jórészt Ausztriából és Csehországból hozták be hozzánk."

1 9 Melyek azok az ismeretek, amelyek főként az 1960-as évek elejétől fellendülő kutatások eredményeként a külföld számára is fontosak lennének és a jelenlegi ismereteink szintjén az európai üvegkészítés történetéről alkotott képet módosítanák? 1. A magyar üvegipar korai kibontakozásáról tanúskodó adatok és a velencei kapcsolat jelentősége a korai időszakban. Ma már fő vonalaiban világos, hogy a XIV. században kifejlődő üveggyártásunk Európában az elsők között állított elő velencei modorú üvegeket. írott források és tárgyi emlékek egyaránt bizonyítják azt, hogy 1419-ben itáliai mesterek dolgoztak Budán és a Felvidéken, velencei stílusú üvegtárgyakat készítő üveghuták működtek hazánkban. Ausztriában csak 9 évvel később, a többi európai államban pedig több mint egy évszázaddal ezután esik szó velencei modorú üveggyártásról.

20 2. A magyar üvegipar struktúráját tekintve sohasem állott alacsonyabb szinten az európai átlagnál. Ha a különböző korszakokban létező feltételezett és a források bizonyítása szerint is létező üveghuták számát összehasonlítjuk más területek üvegipari struktúrájával, akkor kimutatható, hogy viszonylag kis területen, nagy sűrűséggel összpontosultak a magyar üvegkészítő központok. A török pusztításokig az üveghuták számát és a hutákban készített termékek minőségét tekintve a magyar üveggyártás közel azonos szinten állott a korabeli angol, spanyol, portugál és egyes német területek üvegiparával. A cseh üveg térhódítását követően, a XVIII. század végétől kezdődően ez a helyzet jelentős mértékben romlott, de még ekkor volt hátrányban a magyar üvegipar egyes német területekkel szemben, mint Thüringia, Szászország, Mecklenburg.

21 3. A magyar üvegipar a XIX. század végéig megőrizte sajátos vonását, a fúvott stílusú termékelőállítás, mintegy a korai, velencei hagyományok továbbélését jelentette. Az évezredünk második felének üvegművészetét meghatározó cseh üveg csak igen kis mértékben tudott tért hódítani. A török pusztítások után újjáéledt magyar üvegipar termékeinek túlnyomó része az ablaküveg mellett a rusztikus parasztüveg volt, amelyen még érződött a velencei hagyomány, az üveg anyagi sajátosságait legjobban kifejezésre juttató fúvott stílus. A forma uralta a tárgyat, ez adta meg az elsődleges díszét. Tulajdonképpen az európai formakincstől független, önálló világot képviselő parasztüveg-készítés honosodott meg, amely jellemző sajátosságainak kimutatása az elkövetkező évek feladata. A parasztüvegek kutatása ezentúl azért is rendkívül fontos, mert ezek a produktumok jelentették azt az összekötő kapcsot, amelyen keresztül érintkeztek egymással üvegművességünkben az egyes fejlődési állomások.

22 A. A XIX. század második felében igen fontos üvegtechnikai újításokkal jelentkezett a magyar üvegipar. Igen fontos feladat lenne Giergl Henrik Lobmayer-uvegekkel egyenrangú alkotásainak összegyűjtése, publikálása,

2 3 Pantocsek Leó üvegművészetének teljes megismerése, hiszen a híres Tiffany-üveg az ő újítása nélkül aligha születhetett volna meg.

24 Gallé technikáját egyszerűsítő és a réteges üvegkészítést forradalmasító maratási technika a szecesszió időszakának legjelentősebb üvegművésze, Sovánka István nevéhez fűződik. Az ő munkássága már ismertebb, mint a korábban említett művészeké. Ez elsősorban az utóbbi években megjelent publikációknak köszönhető.

2 5 Azonban Sovánka esetében is adós az üvegművészeti kutatásunk a teljes életmű feltárásával. Veres László