A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

FÖLDRAJZINÉV-GYŰJTÖK TANÁCSKOZÁSA - Imre Samu: A földrajzinév-tanácskozás zárszava

Nem tartom feladatomnak, hogy egy rövid zárszóban értékeljem azt a hatalmas mennyiségű földrajzinév-anyagot, amely a gyűjtés során összegyűlt. Ez egyébként az anyag jelenlegi állapotában nem is volna lehetséges. Sőt nem tartom feladatomnak még azt sem, hogy méltassam a most elhangzott nagyon érdekes tudományos előadásokat. Azt azonban feltétlenül szükségesnek tartom leszögezni, hogy az a munka, amely a földrajzi nevek gyűjtésében majdnem egy negyedszázaddal ezelőtt megindult, s amely munka azóta négy impozáns megyei és több járási kötetet eredményezett szinte felbecsülhetetlen értékű és jelentőségű a széles értelemben vett magyar művelődéstörténet számára. S úgy érzem, hogy ennek az eddig összegyűlt anyagnak a jelentőségét a maga teljes egészében, a maga sokrétűségében ma még talán nem is tudjuk igazán felbecsülni. Ugyanis: nemzeti kultúránk olyan értékeiről van szó, amelyek ha szakemberek szóra bírják őket nemegyszer évszázados emlékekről vallanak. Amely értékek azonban többnyire csak élőszóban hagyományozódtak tovább, s ennek az élőszóban való továbbhagyományozódásnak a napjai ma a jól ismert gazdasági-társadalmi-kulturális változások következtében — meg vannak számlálva. A földrajzi nevek gyűjtői tehát itt, ebben a megyében, és mindenütt, ahol ez a munka folyt, folyik vagy a jövőben folyni fog, az ún. „nemzeti" tudományok számára végeznek elsősorban alapvető fontosságú adatfeltáró munkát. S nem is csupán a ma tudománya számára szolgáltatnak nélkülözhetetlen forrásanyagot, hanem a jövő tudománya számára is. Úgy gondolom, hogy a földrajzinév-gyűjtés munkája egy igen hasznos és nagyon megszívlelendő kulturális, tudományszervezési tanulságot is eredményezett. Ez a munka ugyanis nagyon szemléletesen mutatja és nagyon beszédesen bizonyítja, hogy hivatásos kutatók és nemzeti kultúránk pusztuló értékeinek megmentéséért felelősséget érző, különböző foglalkozású magyar állampolgárok — pedagógusok, muzeológusok, tanácsiállamigazgatási tisztviselők, diákok és még folytathatnám a sort - együttműködése milyen jelentős tudományos eredményeket hozhat. S külön szeretném hangsúlyozni azt is, hogy ezekből a tudományos eredményekből profitálhat a társadalomtudományok számos ága — hogy úgy mondjam — országos szinten, helyhez nem kötött keretek között is, de profitálhat belőle a már erősebben lokális jellegű kutatás is — ahogy ezt az előbb Kováts Dániel kedves barátom előadása is mutatta. Tisztelt jelenlevők! Mai tudományos ülésszakunkat befejeztük. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei földrajzinév-gyűjtés egy fontos szakasza lezárult. Maga a munka azonban még nem fejeződött be. A terepen összegyűjtött anyagot - a kialakult szokásoknak megfelelően - minél előbb nyomtatásban is közzé kellene tenni, hiszen ez az anyag a valóságban gyakorlatilag csak így válik hozzáférhetővé a tudomány számára. És - ezzel megint nem mondok semmi újat - ennek a nagy mennyiségű anyagnak nyomdai kézirattá történő összeszerkesztése szintén nem lesz kis és könnyű munka. A magam részéről csak annyit ígérhetek, hogy ehhez a munkához az MTA Nyelvtudományi Intézete minden tőle telhető szellemi segítséget megad, de a szerkesztés is csak a helybéli szakemberek további áldozatos munkájával végezhető el jól és belátható időn belül. Én úgy érzem, hogy az együttműködés a helybeli igazgatási szervek, a helybeli szakemberek és az intézet között eddig is harmonikus volt, s hiszem, hogy harmonikus lesz a jövőben is, mindnyájunk közös hasznára. Ehhez kérek minden érdekelt intézmény és személy részéről legalább annyi megértést és jóakaratot, mint eddig, s kívánok ehhez a munkához mindenkinek erőt és egészséget. Imre Samu